Pedig összességében nem is volt rossz ez a mai nap, de az hogy megint kiabáltam Lillával az egész napom elszúrta. És annyira rossza kedvem lett tőle. Az egész baj altatáskor kezdődött. Dani még nem volt álmos Lilla már igen (de ő sosem az amúgy) és ezért Lillát bevittem a szobába és mellé feküdtem, majd elmondtam neki, hogy ki kell jönnöm mert Dani még nem alszik.
Lilla a szobában (persze futottunk pár kört mire ott is maradt), Dani már kezdett nyűgösködni. Kapott egy kis tejet és gyorsan őt is sikerült elaltatni. Bevittem a szobába, letettem és erre hiába kérem Lillát maradjon kicsit csendben már fekszek is mellé, csak dumál. Dani persze radart csápokat kiengedte és már fel is pattant az ágyban.
Na erre nekem felszaladt az agyvizem és rácsuktam a Lillára az ajtót, hogy köszönöm szépen ez jól esett. Erre ő kiakadt erre én még jobban és már benne is voltunk a spirálban én kiabáltam vele, ő még jobban üvöltött. A fenekére csaptam akkor még jobban, sőt apuci kell. Na erre aztán már teljesen felkaptam a cukrot és kiraktam az ajtó elé, hogy menjen keresse meg. Persze nem finoman és gyengéden és cseppet sem nyugodtan.
Aztán lefürödtem, hogy lenyugodjak mert volt vagy negyven fok a lakásban és közben egyik gyerek itt a másik ott sírt. Aztán bementem megnyugtattam és elaltattam a Danit, majd kimentem Lillához és őt is ölbe kaptam. És ahogy a kis kezével rám csimpaszkodott és hozzám bújt, akkor éreztem meg, hogy mennyire nem kellett volna ennyire túlzásba esnem. Persze ő sem volt toleráns, de én felnőtt vagyok és sokkal jobban kellett volna uralkodni az érzéseimen. Hát én elsírtam magam és a lányom meg elkezdte énekelni a Süss fel napot! (Daninak is ezt szokta ha sírós) és már nem is tudtam haragudni rá...Elhatároztam valamit kezdek magammal, hogy a kétfelé szakadás és a napirendi ragaszkodás ne viseljen meg ennyire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése