Lilla már nagyon izgatott volt, hogy mikor jön már a Mikulás. Az elmúlt napokban már szinte minden nap kérdezte, főleg mióta az adventi manócskák is elkezdték látogatni otthonunkat. :D
A munkahelyemre meghívtak Mikulás ünnepségre, így kiélvezhettük az örömöket.
Olyan lelkes volt, hogy délután már mindenkinek azt mesélte az oviban, hogy megyünk anya munkahelyére, ahová jön a Mikulás.
Számomra furcsa volt, hogy kevesebb volt az ismerős arc mint vártam. A gyerekek főleg Dani nagyon élvezte a dolgot. Lilla szokás szerint bebújt a fenekembe. Meg vagyok még mindig lepődve, hogy az én talpraesett ismerkedős lányom hová tűnt. :( Bár néha néha előtör ez az énje is, de mostanában ritkán. Bárhová megyünk az igazi Lilla mélyen elrejtőzik. És csak egy nyűgös, bújós hisztis Lillát lát mindenki. Már tiszta ciki. El sem hiszik nekem, hogy az én lányom nem ilyen.
Ezt leszámítva amúgy ő is élvezte az ünnepséget, csak nem mehettem el a közeléből.
Volt fincsi süti, innivaló, minden finomság. A gyerekeknek ötletes játékokat találtak ki és nyeremények is voltak. Mi végül egy kulacsot és egy zöld tollat választottunk.
A Mikulásnak nem volt osztatlan sikere a gyerekeim körében és hát a Mikulás előtti élő műsor is kissé ijesztőre sikerült. Még úgy tűnt Dani bátran a Mikulás elé fog sétálni, de amikor felnézett és meglátta hova tart olyan üvöltésbe tört ki, amilyet tőle csak ritkán hallani. Még a Mikulás is egészen megszeppent és gyorsan Peti kezébe nyomta a csomagot.
Lilla csomagját kénytelen voltam én átvenni, mert ő belefúrta a fejét a mellkasomba :D. De azért megszereztük a csomagot és utána gyorsan hazatértünk, mert hát a nagy Mikulás várásban az idő is jól elszaladt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése