A törökbálinti kórház

Hát most kimaradt jó pár nap, ugyanis a dolgok felpörögtek illetve kicsit rosszabbra fordultak múlt hét hétfőn.


Az már egyértelmű volt, hogy a pénteki tüdőgyógyászi vélemény után hétfőn a háziorvosnál kezdünk, hogy megbeszéljem vele mit gondol az idegentest lehetőségéről, mivel nekem közben felötlött, hogy nem mindig ugyanazon az oldalon jelentkezik a zörej.
A doktornő nagyon rendes volt és nem éreztem neheztelést amiatt, hogy egy másik szakembert is meglátogattunk. Miután említettem neki az aggodalmam, ő is megerősített, hogy igazam van az idegentest nem vándorol, szerinte más lesz és ki kellene vizsgálni.
Miután meghallgatta és kétoldali tüdőgyulladás gyanú volt a diagnózis ő is elkomorodott. Mondta, hogy ne húzzuk az időt kivizsgálással, mert mire vért vesznek, EKG-ra megyünk...stb. az nagyon sok idő. Így megírta a beutalót. Megemlítettem neki a törökbálinti tüdőgyógyintézetet és ő azt mondta az nagyon jó választás, ha meg tudjuk oldani.
Így lett, hogy hazamentünk, összepakoltam jött Peti és indultunk Törökbálintra.

A betegfelvétel viszonylag gyorsan zajlott, miután megtaláltam a megfelelő embert. Míg az orvos felvette az adatokat, addig Petivel az orvosok elvitték Danit röntgenre és EKG-ra.
A betegfelvételen nagyon aranyos volt a doktornő, de épp egy kisgyereknek helyeztek be branült és óriási hangzavar volt. Próbáltam a doktornőnek jelezni, hogy nem annyira idegentestet kellene keresni, mert az még pénteken készült szakvélemény volt és azóta már változott egy és más.
Utólag tudom már, hogy ha csak a gyanú is felmerül, akkor protokoll, hogy meg kell csinálni a tükrözést.
Abban maradtunk, hogy kedden nem tudják megcsinálni a tükrözést, mert túl sok a váladék a tüdejében és nem fognak látni semmit. Utólag már azt is tudom, hogy felesleges volt várni, mert eleve is a pangó váladék volt a baja.

Végül hétfőtől péntekig élveztük a kórház vendégszeretetét. Olyan érdekes, hogy a kórházban lelassul az idő, egy idő után már elveszti az ember az idő fonalát és olyan mintha mindig is a kórház része lettél volna.
Az elején kicsit aggódtam, hogy nem tudom majd a Danit lekötni és sok lesz a nyafogás, mivel udvarra ne mehettünk, de tévedtem.
Nagyon jó elvolt ő a szobában és a folyosón rohangálva. Labdázva, vagy a kis rózsaszín leharcolt autót hajtva. Szerencsére volt sok kisebb-nagyobb gyerek és igazán jól elvoltak. Játékok is voltak azt is pakolásztuk jobbra-balra egész nap és kis szobatársunk Kata és Anna jóvoltából mese is volt időnként.
A szobatársakkal amúgy nagyon nagy szerencsénk volt. Az első szobatárs anyukájával Katával annyira összehaverkodtunk, hogy még címet is cseréltünk. Szerencsére a további szobatársak is nagyon kedvesek voltak. Egyedül egy etnikum béli hölgy volt, aki kicsit egyszerűbb volt, de szíve tiszta volt és jó indulatú és látszott rajta, hogy mindene a gyerek.

Dani remekül tűrte, a szerencsére nem túl gyakran, de azért érkező atrocitásokat. Sajnos a szúrásos műveletekre nem engedtek be, véleményük szerint a gyereknek jobb így. A magyarázat az volt, hogy mikor szúrnak az fáj és sír, hogy mentsem meg és én nem tudom, mert muszáj megszúrni. Hát nem tudom szerintem ez akkora hülyeség, hogy csak na, de nem tudtam mit tenni.
Szerencsére a vérvétel gyors volt, annyira, hogy még csak nem is sírt Dani. A branül behelyezése már sokkal rosszabb volt, de szerencsére rettenetesen gyorsan megvigasztalódott. Az az igazság, hogy néhányszor lejátszottam a fejemben, hogy Lillával ugyanez, hogy zajlana. Hát...örültem, hogy vele soha nem kerültünk ilyen helyzetbe. Szerintem egy rémálom lett volna.

A műtétet végül csütörtökön végezték el. Addig végül is orrcsepp, orrszívás, inhalálás, Fluimicil köptető és Ventolin spray volt a gyógyszer. A műtét napja miatt is nagyon aggódtam, hogy hogyan bírja majd ki, hogy 4 órától nem ehet, de ezt is nagyon jól viselte. Fél 4 kor szinte álmában megetettem és már aludt is, még talán tovább is mint 7 óra. Az enni és innivalókat jól elpakoltuk és még csak az étkező közelébe sem mentünk. Addig is játszottunk meg sétáltunk. Sajnos később kezdték a műtétet, mert kevesebb gyerek volt erre a napra, de ő volt a második. Végül fél 10 kor vitték el. Az nagyon rossz érzés volt, de végül a folyosó elejéig vele mehettem. Nem sírt szerencsére.
Gyorsan felmentem hajat mosni, hogy lefoglaljam magam, aztán meg olvasni próbáltam, ami végül a másik aggódó anyukával beszélgetésbe fulladt.
Aztán a átültem a folyosóra és ott vártam. Jött a doktornő és elmondott mindent.
Nem találtak idegentestet, de rengeteg pangó gennyes váladék volt a tüdejében, amit leszívtak. Azt mondta, hogy a szerveken születési rendellenességből fakadó elváltozást nem látnak, így az a feltételezés, hogy volt egy szerencsétlen első fertőződés ami elpusztította a csillós sejteket hörgőkben és mindig felül fertőződött és így elkezdett pangani a váladék a tüdejében.
Inhalálás és köptető szedését javasolta és véleménye szerint regenerálódni fog, csak egy kis időre van szüksége a szervezetnek. Addig is nem javasolt, hogy olyan közösségbe járjon, mint például a bölcsöde. Családi Napközibe, ahol kevesebb a gyerek elvileg már járhat 2-3 hónap múlva, de ha taknyosak a gyerekek oda sem.
Szóval hosszú az út még a teljes gyógyulásig és kicsit félek tőle, hogy a tüdeje neki ezentúl már mindig érzékenyebb lesz.
Már végre itthon vagyunk....