Egyúttal arra is kíváncsi voltam, hogy mennyi idő lesz beérni. Hát nem volt egyszerű. Pedig most Peti elvitt a metróig, de így is:
Kék metróval Ferenc körútig, ott átszállni 4es/6os villamosra, Petőfi híd budai hídfőnél pedig átszállni a belső IBM-es buszra.
Azt hiszem még úgy is volt egy óra, hogy nem kellett kibuszoznom otthonról.
Körülbelül 10 óra volt mikor beértem. Egy röpke kávéra találkoztam Misivel, aztán felsiettem, hogy Dóra már biztosan vár. Hát persze, ahogy szokott. Szokás szerint én vártam még rá vagy 15 percet, de lehet több is volt. Aztán a Kesztyűs Nagy Edit, aki a bérszámfejtést intézi jött ki elém végül.
Barabás Erikával is bájologtunk kicsit, aztán aláírtam az új szerződést. Ekkor ért az újabb meglepetés, hogy a talán 6 óra, de neked 8 órában kell dolgoznod majd átváltozott részmunkaidőre. Ami természetesen nekem jobban jött volna ki, de a közlés módja nem annyira tetszett.
Még otthon írtam egy papírt, amiben arra kérem a céget, hogy írja le mi lesz a további sorsom. Először nem mertem odaadni, de Editnek végül mégis szóltam.
Ő meg azt mondta, hogy ezt csak Barabás Erika írhatja alá.
Végül újra az irodájában voltam és a keresztkérdések tüzében kezdtem nagyon hülyén érezni magam. Nem értettem miért kell kiborulni azon, ha szerinte valami nem helyesen van megfogalmazva, hiszen minden könnyen korrigálható. Megkaptam, hogy hát kezdem a szabikat július 1.-től és aztán az Attilával fogok dolgozni és egy így lesz. Erre rávágtam, hogy remek, pont ezt szeretném, hogy leírják. Láttam, hogy ideges lesz és elkezdett habogni, hogy neki most rengeteg dolga van. Mondtam is, hogy rendben akkor írja meg és küldjék el a munkaszerződésemmel postán. Arra talán azt mondta rendben.
Hát körülbelül úgy éreztem magam ez után a beszélgetés után, hogy a süllyedő hajóról menekülni kell.
De aztán még megvártam Attilát és beszélgettem vele a munkáról meg elmeséltem neki a HR problémáimat és minden sokkal jobb lett. Úgy éreztem, hogy Attilával mi jó csapat lennénk, a meló is érdekesnek tűnt és pláne, hogy nagyon nagy rugalmasságot kaptam volna, még a mellé, hogy csak 6 órában kellett volna dolgozni.
Mire felszálltam a shuttle buszra bonyolódott a helyzet, mert felhívott Lengyel Éva, hogy engem választottak a munkára. Hát biztosan meglepődött, ahogyan reagáltam.
Mire a 14-es villamoshoz értem nagy nehezen lezongoráztam magamban, hogy a részmunkaidőt választom a gyerekek miatt, erre felhív a Barabás Erika, hogy hallották, hogy kaptam ajánlatot és mi a helyzet.
Szép lassan kiderült, hogy Attilával nem fogok együtt dolgozni. Az csak egy mentőöv lett volna. Persze választhattam volna a részmunkaidős munkát is, csak ki tudja akkor meddig dolgoztam volna. Szép kilátások.
Így ha tetszik, ha nem maradt a HR. Nem IGF és nem IBM HU. Kicsit úgy éreztem mindenki cserbenhagyott, ahol már korábban bizonyítottam, és senki sem küzdött értem igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése