Lassan forog a kerék

A dolgok nagyon lassan akarnak beindulni. Az első három nap után inkább lett volna kedvem menekülni, mint maradni. Valahogy nem találtam a helyem. Az sem könnyítette a helyzetet, hogy menet közben az IGF-től kaptam egy ajánlatot, a Cilitől, auditor munkakörbe. Amikor meg szerettem volna hozzá átmenni már nem engedte. Azt mondta, hogy nézzem meg ez a munka milyen, ő nem szeretne Évával konfrontálódni és emellé minden rosszat elmondott a munkáról, ami csak eszébe jutott.
Közben közel egy hétig laptopom sem volt, így képtelen voltam dolgozni. Az első héten, aki betanított volna szabadságon volt. Aztán a második héten kicsit kezdtek jobbá válni a dolgok, de akkor meg jött a harmadik hét és ez a hétfő nagyon nem úgy alakult, ahogy gondoltam.
Először is Dia lelépett, amikor szükségem lett volna rá, mert neki menni kell a gyerekért 4-kor. Persze nekem is van kettő, de az senkit nem érdekelt. Így szépen fél 7-ig az irodában maradtam, mindössze azért, mert görcsösen igyekszem megfelelni egy kolerikus elvárásainak. Aki szangvinikus is, így képtelenség követni. Néha-néha már a sírás jött rám, hogy nem értem 100%-ig mi az elvárás, így nehéz a várakozásoknak megfelelően összerakni azt a nagyon fontos prezentációt. Mármint szépen megvolt, éppen kész lettem a formázással mindennel, amikor is kaptam egy levelet, hogy még a TVC metrics-ről rakjak be egy oldalt. Meg is mutatta milyet szeretne, de az a minden országra vonatkozik és ő a magyart szeretné. Én meg idegességemben már a fél világot megkérdeztem honnan szerezhetném meg a magyar adatokat, amikor is 6 körül feladtam és megkérdeztem Évát magát, aki laza könnyedséggel visszaírta, hogy a prezentáció 3-4 oldalán vannak az adatok. Szóval enyhén szólva is leégtem. Ez olyan szintű önbizalomvesztés és szárnytördelés volt, hogy el sem mondhatom. Ráadásul még a családomtól is elvettem az időt.
Aztán megkérte Diát, hogy írjuk meg a bejelentést magamról, amit majd kiküld a többieknek.
Megírtam, Dia átnézte. Mondta, hogy nem kell túl bonyolítani, hát nem tettem. Át is olvasta, erre Éva visszadobta, hogy enyhén szólva is általános iskolás a nyelvezete és amúgy meg nyelvtani hiba is van benne, amit én angol tanár létemre, a mai napig nem találok....de nem volt kedvem vele leállni vitatkozni az első napon.
De azért most úgy érzem, hogy volt valami nagy elvárás az irányomban, amit most lehet, hogy sikeresen letördeltem. Persze igyekeztem egy telefonnal menteni a helyzetet és előadni, hogy mindenképpen meg szerettem volna csinálni a prezit készre, hogy holnap legyen idő módosítani, ha kell, meg igyekeztem nem az orrára kötni, hogy sikeresen mennyit szenvedtem vele. Ilyenkor verem a fejem a falba, hogy mit keresek én itt. Nekem az IGF-ben lenne a helyem.