Már a kicsi sem annyira kicsi, bár én többnyire még kicsinek látom és nehezemre is esik az ovis környezetbe beleképzelni, de hát novemberben már 3 éves lesz.
Így idén Dani óvodai jelentkezését is beadtuk. Ez az egész folyamat kicsit bonyolult volt, amit nem is értek, mivel Lillát az óvoda kezdés előtt 2 héttel vették fel, úgy hogy Szigetszentmiklóson laktunk és én még nem dolgoztam.
De most mivel már pesti, XIII. kerületi lakcímünk van, így a körzetes oviba kellett a jelentkezést elvinnem és ott jelezni, hogy szeretném átkérni a Varázskarika Óvodába, mivel a testvére is idejár.
A helyzetet az is nehezíti, hogy senki sem ígéri biztosra, hogy felveszik és főleg senki nem kérdezi, hogy melyik csoportba szeretném.
Pedig én szeretném, ha a felvennék és Lillával egy oviba járna, szeretném, ha a Ficánka csoportba járna és főleg együtt a Lilla ovis társainak tesóival.
Amúgy hihetetlen, hogy mennyit számít az öltözék, mert a körzetes ovi vezetőnője klasszisokkal más hangnemet ütött meg mikor második alkalommal ott jártam és a szokásos munka ruházatomban jelentem meg, nem pedig a gyereket játszani viszem öltözékben. Míg korábban majdnem a nulla esélyünket latolgatta, második alkalommal már próbált megnyugtatni, hogy figyelembe fogják venni, hogy a testvére is abba az oviba jár.
Azt hiszem én mindent megtettem, papírokat leadtam, azt csináltam, amit kértek, a Varázskarikában fűvel-fával beszéltem, hogy tudjanak rólunk és figyeljenek a dologra. Azt hiszem ettől többet egyelőre nem tehetek, még pár hét és megtudjuk a döntést.
Ha esetleg valami nagyon balul sül el, akkor Danikám marad még egy évet a bölcsiben, a szerelmetes csajok körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése