Here comes the sun...2013 április 08. 3:46

A négy napig tartó vérezgetés, mint utólag kiderült mégis jel volt és sikerült úgy elindulnia és befejeződnie a szülésnek, ami végülis a legnagyobb félelmem volt, éjjel. Még vasárnapra sem szűnt meg a vérzés, így felhívtam az orvosom, aki mondta, hogy ez már tuti nem nyákdugó, hanem tágulási vérzés. Mivel úgy éreztem mintha valami folyna is kicsit rákérdeztem, hogy a magzatvíz szivárgást honnan fogom tudni. Mondta, hogy sehonnan, menjek el hétfőn ránk néz ultrahanggal meg CTG-n is megnézi a szívhangot.

Miután beszéltem vele, felhívtam a szülésznőt is, hogy tájékoztassam a helyzetről, meg, hogy megnyugtasson ő is.
Ő meg mivel érezte a hangomon, hogy nyugtalan vagyok, mondta, hogy mivel pont éjszakás menjünk be megnézi ő CTG-vel ma és az UH-ot is elintézi, hogy nyugodtan alhassunk.

Ekkor már 8 óra lehetett. Gyorsan felhívtam Erikát és életbe lépett az A terv, mert szerencsére el tudták vállalni Lili és Dani altatását. Mi gyorsan megvacsoráztattuk és lefürdettük őket és 9 körül értünk hozzájuk. Persze a gyerekeknek ez inkább valami kaland, mint rossz élmény volt.

Végül abban maradtunk, hogy éjszaka már nem hozzuk el őket, ha nem tartanak bent akkor reggel 7 körül megyünk értük és mi visszük őket oviba. Mint a mellékelt történet mutatja végül mégis maradtunk.

A kórházba már nem is tudom mikor értünk fél 10 körül, dugó nem volt így röppentünk, mint a szél. Végig azon viccelődtem, hogy olyan mintha szülni mennénk, hogy így este megyünk, de elég vicces így menni, hogy nem is fáj. Eta szokás szerint tárt karokkal fogadott minket. Az UH-on minden rendben volt, nem látszott magzatvíz csökkenés, meg is vizsgált, 2 ujjnyi vaskos méhszájnál jártunk ekkor. Ezután visszamentünk a szülőszobára, a legextrábba, és rám kötötte a CTG-t. A CTG-n baba szívhang ok, fájások nem látszottak. Aztán olyan fél 11 körül jött egy fájás (addig csak keményedés volt, de az már kb egy hete). Aztán még jött egy (de elég nagy közökkel), szóltam a szülésznőnek. A gép semmit nem érzékelt ebből, de Eta mellém ült és ő is érezte a kezével. Kb 10 percenként jöttek és fél perc hosszúak voltak. Abban maradtunk, hogy ránk bízza, hogy maradunk vagy hazamegyünk.

Petivel mind a ketten fáradtak voltunk, főleg Peti mivel előző nap éjjel 3-ig dolgozott. Úgy döntöttem, hogy haza megyünk, mert meg voltam győződve róla, hogy reggelig ráérünk még a gyerekek sincsenek otthon, így alszunk egy nagyot.

 Hazaértünk, lefürödtem aztán lefeküdtünk, már fél 12 volt, de nemhogy elmúltak volna a fájások, hanem egyre sűrűbbek és hosszabbak lettek. Éljen a modern kor, gyorsan le is töltöttem egy alkalmazást, amivel mérni tudtuk a fájások hosszát és a fájások közt eltelt időt. Elindultam újra fürdeni, de olyan elemi erővel törtek rám az 5 percesek, hogy inkább felkeltettem Petit, mert nem mertem úgy beülni a kádba, hogy nincs mellettem.

Szegény másfél órát aludt csak. A kádban 3 percesekké sűrűsödtek a fájások, Peti hívta a szülésznőt és abban maradtunk, hogy szép lassan elindulunk vissza a kórházba.

Fél 3 ra értünk be. Eta mosolygott és megkérdezte, hogy tényleg ennyire fáj e, de hamar rájött, hogy igen. Ekkor már 3 ujjnyi méhszáj, az egyik oldal elsimult. El fájogattam kicsit a CTG-n (ami még továbbra sem igazán mutatta a fájásokat), aztán kicsit anélkül, a doki 3ra ért be, burokrepesztés. Aztán összefolytak az események és azt hiszem tök mindegy volt milyen szobában vagyok, mert megint hintázós székben ültem aztán szülőágyon végeztem, csak most kicsit gyorsabban, mint a múltkor. Burokrepesztés után megint CTG-re kerültem, aztán jöttek a tolófájások, amit ezúttal a legnehezebb szakasznak éreztem. Úgy éreztem az a pici fej már sosem bújik ki, de végül 3/4 4-kor megszületett Fanni és a kitolás is maximum 5 perc volt összesen. Lehetett ez azért is nehezebb, mert az utolsó forgást kihagyta a kicsi lány, így az orra volt felfelé és az arca (a doki szerint szerencsés, hogy előbb jött, mert később nagyobb fejméretnél ez okozhatott volna problémát.) Ismét gátvédelem, se külső, se belső varrás nem kellett. Köszönet és hála Etának.
A doktor urat végül csak egy röpke háromnegyed órára tartottuk fel, aztán hazaengedtük aludni.

Mi még édes hármasban szenderegtünk kicsit a nagy francia ágyon (talán a Kika szoba legnagyobb előnye volt), Fanni azonnal szopizott is ügyesen, mintha mindig ezt csinálta volna, aztán kicsit meg kellett válnunk egymástól, mert őt levitték az újszülött osztályra.

Engem rendbe raktak és én is az osztályra kerültem, Peti meg haza ment és végre kialudta magát.