Igyekeztünk úgy szervezni a dolgokat, hogy ne legyen túl zsúfolt a hely ahová megyünk, így Budapest rögtön ki is esett a körből.
Így hát mentünk a szokásos szigetszentmiklósi buliba a Kék tóhoz, ami igazából nem is tó, így nehezen tudtuk a Daninak elmagyarázni, hogy pancsolni nem fogunk.
Szerencsére sikerült Jázminékkal össze szervezni a bulit, így amikor már elfáradtunk és megéheztünk el tudtunk menni hozzájuk.
A gyerekek felültek a körhintára, a dodgemre, meg ugrálóváraztak és természetesen a vatta cukor sem maradhatott el.
Végül két kört mentünk egyet ebéd előtt, egyet pedig ebéd után és ez így Fanni szempontjából is nagyon jó ötletnek tűnt, mert Jázminéknál nyugodtan tudott szopizni és aludni, ami kint a zajban nem biztos, hogy rendben sikerült volna.
A gyerekeknek is nagyon jó volt így, mert így legalább egy picit meg tudtak nyugodni, meg normális kaját ettek ebédre, nem csupa édességet.
Azért mire délután négykor autóba raktuk őket már mindhárom hulla volt és ez szokás szerint sírás formájában mutatkozott meg.
Az első kanyarnál már mindhárman horkoltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése