Márpedig én akkor sem cumizom!

Eddig minden erőlködés hiábavalónak bizonyult. Egyesek talán felhördülnek, mert fújj cumi. Nekem eddig bejött két gyerkőcnél és talán leszokni kicsit egyszerűbb róla mint a ujjacskáról, mert az mindig kéznél van, arról már nem is beszélve, hogy a cumi könnyebben tisztán tartható.
Persze ez csak az én véleményem, de Fanni eddig ebben is más, mint a többiek, csak hogy hű legyen eme jó szokásához.
Már van 4 cumink: egyforma oldalú, abból van kicsi és nagy is, lapos fejű szilikonos és latexes, de eddig egyiket sem volt hajlandó 2 másodpercnél hosszabb időre elfogadni, rögtön lökte ki a szájából.
Mostanában talán már jobban próbálkozik vele, ha megkapja, de ha sikerül is (és fene tudja akarom e még) biztosan nem mondhatom el a végén, hogy könnyen ment.
A kezével is próbálkozik, de az sem megy még neki és emiatt néha egészen mérges tud lenni. Persze nem igazán tudok neki segíteni, mert a kezét nehezebb a szájába segíteni, mint a cumit.
De persze a cumival sem erőlködünk, ahogy érzem, hogy nem cuppog rajta, hanem kilöki, inkább félre is teszem. Persze őszintén be kell valljam néha az esti altatásnál fenemód jól jönne az a fránya cumi...vagy akkor szopizza az ujját azt sem bánnám már, csak a sírva altatást nem annyira szeretem, mert úgy érzem tehetetlen vagyok.
Szóval nem tudom mi lesz a végkifejlett, de most kéz kontra cumi 1:0 az előbbi javára.