Az iskolai elbeszégetés

Amit nem nevezünk nevén, azaz a felvételi. Persze tudom nem szabad így hívni ezt többször is kihangsúlyozták, de azért mégiscsak arról szól ez a dolog, hogy a gyermek alakalmas e a műviszeti illetve nyitott világ elnevezésű kéttannyelvi irányultságú osztályba. Bár a második esetében a dolgot nem igazán tartom indokoltnak.
A számok előzetesben eléggé rémisztőnek tűntek, mert a 90 férőhelyre állítólag 120 területileg is ebbe az iskolába tartozó gyermek van lakcímkártya szerint. Az iskola korábban már kihangsúlyozta, hogy plusz osztályt nem tudnak indítani, mert nincs rá sem hely, sem tanár.
Mi az oviból páran közösen mentünk a meghallgatás első napján. Ha nincs egy szemfüles anyuka a csoportban aki az oviba menet beugrott sorszámokért, akkor talán be sem jutunk az első napon.
Mikor odaérkeztünk kiderült, hogy hosszú menet lesz ez még. A szűk folyosó tömve volt szülőkkel és gyerekekkel. Szerencsére én Lillán nem éreztem, hogy ő ezt különösebb stressz helyzetnek élné meg, de idegeskedtem én helyette is.
A végén, ha hívták be a gyerekeket, ami persze furcsa mód önkéntes alapon történt, csak annyit számított a sorszám, hogy nézték, hogy túl nagy sorszámmal az ember ne menjen be túl korán.
Végül mi nagyobb sorszámmal elég gyorsan bejutottunk, mert senki nem jelentkezett éppen a művészetis osztályba.
Elég rémisztő volt a számomra, mert mikor Viki néni azt mondta mehetünk én odahívtam Lillát és hirtelen Viki néni hátulról tolta  Gyuszi bácsi (aki ballettot oktat majd) meg előről húzta befelé, szóval adott esetben én nagyon megijedtem volna a felhajtástól.
Ugye én meg nem tudtam, hogy a gyerek reakciója mi lesz ezután...izgultam is nagyon. Szerencsére nem vette fel a dolgot és mosolyogva jött ki az almáját rágcsálva, mondván, hogy jól érezte magát és nem volt semmi nehéz dolog. Na szerencsére.
Most már csak az eredményt várjuk izgatottan, pár hét múlva kint lesz, hogy bekerült e a művészeti osztályba és utána még beiratkozni kell és ha az is rendben megy akkor lesz teljesen biztos a dolog.