Reggel valami áttetsző anyag folyt, ahogy felálltam. Hosszas tanakodás után a férjemmel és anyukámmal inkább bementünk a kórházba és a szülésznőm megvizsgált, hogy magzatvíz, vagy nem. Hát nem az volt. Folyás volt állítólag, bár én ilyet még nem láttam. Mindenesetre továbbra is 1 ujjnyi, vaskos méhszáj és tapintható burok. Így hát haza mentünk.
Szerda este
Este kissé vérezgettem, de mivel nem volt élénkpiros, nem aggódtam, sőt örültem, mert az úgynevezett tágulási fájásnak tudtam be és gondolatom szerint a vizsgálat miatt történt.
Fél 9-kor fájásokra lettem figyelmes, és fél 11-kor már úgy tűnt szabályos 20 percesek. Nagyon örültem, mondtam is a férjemnek feküdjön le időben, mert szerintem szülünk. Én is próbáltam aludni, de sűrűsödtek a fájások, amik hozzáteszem nem voltak vészesek, de nem tudtam aludni. Leginkább menzeszes görcs enyhe változatához tudnám hasonlítani.
Sokáig vártam, legalább addig, míg már több mint 2 órája szabályos 3-4 perces fájások jöttek, amik durván 50 mp-ig tartottak. Végül 3 kor keltettem a férjem, aki szinte kiugrott az ágyból (pedig ő híresen sokáig ébred) és fél 4 kor indultunk el, igen jó kedélyállapotban egy könnyed reggeli után. A végén már nekem kellett nyugtatnom, hogy ne aggódjon, nem fogok itthon megszülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése