Hát nem lett egy díjnyertesen jó ez a 7vége több okból sem. Először is pénteken kapkodás, mert jött anyósom és készülni kell, mert megszólják a ház elejét. Erőmet megfeszítve takarítottam, főztem és nyűgös lázas gyereket pesztráltam. Akkor kezdtem el bevenni a leszarom kapszulát mikor fél 2 körül a gyerkőcre rájött a sikítva üvölthetnék. Amúgy is egész nap nyüszkölődött. Ez a nap sokkal fárasztóbb volt mint az előzőek. És a változatosság kedvéért nem is evett normálisan ismét.
Anyós megjött, én sikeresen mindennel kész lettem (leginkább magammal). És valamikor nyugovóra tértünk. Lilla 12 körül ébredt és végig bőgte szinte az egész éjszakát. De olyan rémes sikítósan. Már azt hittem nagy baja van. Többször is indulási, készenléti állapotba helyeztük magunkat először egy sétát, majd egy orvosi ügyeletet célozva meg. Végül 3kor elauldhatott az egész család 2 röpke órára, majd kezdődött az ámokfutás elölről. Anyós többször bejött, gyereket kivette a kezünkből, ha az anyjánál nem nyugszik meg gondolta, majd ő megnyugtatja és hajnalok hajnalán nekiállt játszani vele. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem mertem túlzottan nem tetszést nyilvánítani.
Szombaton persze mindenki hulla volt. Kedvem béka popója alatt, attitűd zéró. Anyóst is kezelgetni...ő meg persze azon aggódik, hogy jajj mi bajod velem.
ÁÁ semmi csak mondjuk nem aludtam és hisztis a gyerek és a hátam közepére sem hiányzott ezen a 7végén, főleg nem a kolerikus jó tanácsai. Vagy azt csinálod amit mondok, vagy megkapom, hogy TE TUDOD!!!
Reggel az ügyeleten kezdtünk és tündéri doktorbácsi megnyugtatott, hogy Lillával minden ok. Már a torka sem piros, addigra már láza sem volt. Viszont ott vettem észre, hogy a gyerek tiszta pöttyös lett, majdnem mint a piros pöttyös túró rudi csomagolása. Még jó, hogy addigra jött ki és nem később, így doktorbácsi megnyugtatta aggódó anyukát, hogy ez csak a vírus utóhatása. A sírásra meg nagyon nem tudott mit mondani. Szóval sokkal okosabb nem lettem, de megnyugodtam, hogy nincs nagy baj.
És ez akkor elég volt. Délelőtt leléptem Jázminnal egy kis kikapcsoló bevásárlásra. Délután meg aludtam egy kicsit, míg Peti anyós és Lilla elmentek a szoborparkba.
Este mindenki igyekezett időben lefeküdni, készülve az újabb nehéz menetre. De nem volt annyira vészes, mint a korábbi este, talán a 3 Viburcol kúpnak és a Dentinox-nak köszönhetően. De persze kénytelenek voltunk magunk közé venni, mert állandóan vergődött. A végén teljesen keresztbe fordulva elfoglalta a fél ágyat. Jó, hogy ennél nagyobbat nem kapni a piacon és egy kis vacak 9 hónapos kitúrja a két felnőtt korú szülőt. Végül is ezen az éjszakán már viszonylag megnyugtató volt, hogy nem volt nagy üvöltés. Azért olyan nagyon pihentető alvásban nem volt részünk.
Vasárnap reggel viszonylag jó kedvűen ébredtem, de anyósnak már kora reggel sikerült kicsit elcsapnia azt a fene nagy jókedvem. Lement bevásárolni a gyereknek ennivalót, mert én biztosan éheztetem. Mondjuk csak egy szekrény alja volt tele babakajával, de nem számít. Hűtő tele krémtúróval és joghurttal....de ilyenek az aggódó nagymamák.
Aztán a délelőtt viszonylag nyugodt harmóniában telt. A reggeli enyhe szóváltás után (mert minek akarjuk falatkával tömni a gyereket, ha nincs is foga, basszus mivel rágja meg a kaját) megreggeliztünk, Lilla visszaaludt én meg rendbe szedtem magam, hajat mostam és ilyenek. Aztán nekiálltam ebédet csinálni. Kivételesen a mi ebédünkön most nem sikerült összeveszni. Szerencsére anyós elvárásainak is megfelelt. Aztán elmentek sétálni Lillával. Én meg nyugodtan be tudtam fejezni az ebédet és végre Petivel is jutott egy kis időnk egymást szeretni, már ránk fért egy kis gyereksírás mentes lazítás.
Ebéd pont 12-re kész, Lilla cica is hazaért nagymamával. Ebéd rendben zajlott. Lilla sajnos nem evett. Ebéd után készülődtünk BBS-re, persze anyóssal sikerült összekapni a Lilla etetésén mert ő jobban tudja. A miért nem adok neki változatos falatkákat és társai szöveggel jött. Meg, hogy a buláta meg a babakeksz az neki nem kaja és én tegnap is mi az már, hogy tésztát adok neki enni. Persze miután a babakaját nem ette meg, hogy valami mégis legyen a pocakban. Nem tudom mit gondol, hogy én mivel etetem ezt a gyereket a semmivel, vagy felnőtt darabos kajával, amit meg sem tud emészteni Persze ő jobban tudja, mert majd csinál neki körözöttet, meg adjunk neki borjú májkrémet (mellesleg ebbe bele is mentem csak szálljon le rólam, gyerkőcnek meg marhára nem ízlett meg a kifli sem amit
hozott, mert az is volt otthon, de ŐŐŐ hozott frisset), meg túrógombócot....persze meg rögtön pörköltet nokedlivel és tejföllel. Mondtam neki, hogy nem akarok neki ilyen ételeket adni, mert nem babának való, nincs foga amivel megrágja és különben is azt adjuk a gyerkőcnek amit én szeretnék és én ezt nem szeretném. Persze ki volt akadva rendesen, hogy én milyen vagyok. Én meg közöltem vele, hogy ő meg erőszakos, erre ő, hogy én vagyok olyan. Na mondom klassz. Én meg persze már megint védekezéssel reagáltam, ami nem jó. Pedig már ezerszer megfogadtam, hogy befogom a számat és mosolygok.
Szóval ilyen remek + attitűddel vágtunk neki a BBS-nek. A fele azzal ment el, hogy anyóson járt az agyam, hogy hogy kellene rendezni ezt az állapotot. BBS amúgy remek volt. Kicsit feltöltődtem, bár érték leginkább az utolsó előadás volt. BBS után még megengedtünk magunknak egy kis cukrászdát. És úgy haza.
Anyós totál kivolt, hogy Lilla milyen anyás volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése