Volt pár csodaszép napunk...így az ünnepek alatt. Karácsonyra meggyógyult mindenki és Lilla is sikeresen kinövesztette életünket megkeserítő rágó fogait.
Olyan volt, mintha visszakaptuk volna, ami jószívű nyugodt és kiegyensúlyozott kicsi babánkat.
Annyira jól telt minden nap és teljesen megszűnt a hiszti.
És akkor jött az oltás........azóta megint sokat nyűgös és rosszkedvű. Persze az is lehet, hogy megint foga jön, de mindenesetre pár hét fellélegzés után ismét nagyon nyűgös. Tegnap például fél hatkor kelt és nem is volt hajlandó visszaaludni, nyafizott egy sort, majd nagy nehezen nyolckor rábírtam, hogy elaludjon. Tízkor ébredtünk. Délelőtt szép napos idő volt, így a hideg ellenére elmentünk Jázminékkal sétálni, de ott kellett hagynunk őket, mert a lányom folyamatosan sírt és ölben sem nagyon tudtam megvigasztalni. Hazáig bőgött a babakocsiban. Hazaértünk és jól megszeretgettem. Szerencsére sikerült ebédelnie és fél egykor megint aludt (már eleve a beállt alvási rend felborulás is furcsa volt) aztán sírva ébredt 3 körül és annyira érzékeny volt, hogy már attól sírt, ha valamelyik játékát elejtette vagy megpróbáltam letenni. Nagyon nagyon nyűgös volt. Betettem egy mesefilmet (egyelőre ilyet aztán tényleg ritkán szoktam) és valamelyest sikerült megnyugtatni. Aztán hatra mire az apja hazaért nagyjából rendeződött a kedélyállapota. Este elmentem tornázni és mire hazaértem már fürdés megvolt. Majd öltözés, tejcsi, még egy kicsit engedtük fent lenni és háromnegyed kilenckor nyomás az ágy. Viszonylag gyorsan el is aludt, némi hátsimogatás után, de körülbelül háromnegyed óra múlva felsírt. Persze szokásos cumivisszaadás úgy tűnt megoldja a dolgot, de nem további 5 perc múlva újra és újra és újra. Én eközben Petivel igyekeztem ellazulni és végignézni A bukás (Adolf Hitler utolsó napjairól) szóló filmet. Hát nem jött össze. Egy idő után feladtam. Úgy döntöttünk biztos fáj valamije, leginkább a foga és kapott Nurofent. Azt is érdekes volt beadni, hát ütköztünk némi ellenállásba, de igyekeztem meggyőzni kedves magyarázással, hogy ettől sokkal jobb lesz. Ja hát lett...először is nem volt hajlandó elengedni maga mellől, aztán már nem volt hajlandó a kiságyban sem maradni, majd végül már velem az ágyban együtt sem volt hajlandó aludni, inkább a fejemen keresztül mászkált, többször oldalba és egyéb testrészen rúgott a nagy helyezkedésben, majd végül hátat fordítottam neki és közöltem, hogy én alszom. Erre ő közli, hogy: anya és megráncigálta a hajam. Klassz.
Ránézek az órára 11 óra, feladtam, fogtam és beraktam a kiságyba, hogy lesz ami lesz, de ebből alvás így nem lesz.
Gyerek már egy ideje sírdogál az ágyban hol erősebben, hol kevésbé erősen (kb 2 perce) Peti beviharzik, hogy mi a helyzet. Elmondom, aztán közli nagyon komoly arccal, hogy szeressem azt a gyereket....további fél óra már fél 12 Lillát Peti fejjel lefelé lógatja és mérgesen veszekszik vele. Én is mérgesen veszekszem vele, hogy ezt azért nem kellene, majd 2 perccel később közöltem vele, hogy ő is szeresse azt a gyereket.
Aztán csak a kiságyban kötött ki, de hát már teljesen össze volt zavarva, fel volt kavarodva és 17 perc masszív üvöltés következett én már tuti korábban cselekedtem volna, de Peti nem engedett. Aztán mivel látta, nekem ez így mennyire rossz. Kérdezte ránézzen e, hát IGEN. Legalább cumit vagy valamit próbáljuk odaadni neki (bár mellette volt, ő is elvehette volna) Végül innivalót elfogadott és nemsokkal később már békésen szundikált.....
Tudja fene....
Ma is minden ébredésnél üvöltve kelt és a délutáni alvás is nehezen ment és nem is aludt sokat. Talán az esti jobban sikerül majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése