Anya nyűgös

Hát a mai nap aztán szenzációs volt. Hihetetlen, hogy mennyire nem voltam formában. Pár napja mintha bal lábbal keltem volna. Folyamatosan rossz a kedvem és pattanásig feszült vagyok.
Igyekszem felülkerekedni rajta, de egyelőre nem jártam túl sok sikerrel.
Ilyen hangulatban viszont nehéz tolerálni, ha drága egyetlen csemetém szintén bal lábbal kelt és egész nap megy a nyafi. Persze nem annyira hisztisen adja elő, mint pár hónappal ezelőtt, csak minden úgy legyen, ahogyan ő akarja és most azonnal....kicsit fárasztó.
Néha már úgy érzem, hogy levegőt sem tudok venni nélküle és ez minden energiám elveszi. Jó volt ezt most így kiírni magamból.
Persze ettől még imádom és a világ összes kincséért sem cserélném el.
Azt hiszem a dolog monotonitásán kellene változtatni. Az nem segített túl sokat, hogy napok óta szinte ki sem mozdultunk és egész napom csak azzal telik, hogy a gyerkőccel foglalkozom.
Mire elalszik, addigra már azt sem tudom, mi az amivel annyira akartam foglalkozni.
Ma többször is szóba került az étel és nem tudtam választ adni mi az amit szívesen megennék. Valami ilyesmi jött a számra semmi.......fúú ezt úgy utálom magamban....azt hiszem olvasnom kellene, meg egy-két CD-t meghallgatni.
Tervezzük, hogy pár napra odaadjuk anyósomnak Lillát. Valahol jó lenne, valahol meg tartok tőle, mert ilyenkor mindig borul a gyerek napirendje és egy hétig szenvedek vele mire sikerül visszaállítani. Néha érzem úgy, hogy ez az ár túl nagy azért a röpke pihenésért.
Hát ez jó negatív bejegyzés lett.

Ma amúgy pont a tesó kérdés is szóba került: bevallom néha elkap a félelem, ha néha már egy gyerektől is ennyire kész vagyok mi lesz ha kettővel kell megbirkóznom. Az igen félelmetes, hogy egy picurral hogyan tudok úgy foglalkozni, ha a másik a nadrágomat rángatva sír rajtam, hogy vegye fel. Mi lesz, ha rátörnek a féltékenységi rohamok, hogy nem csak ő van.
Persze ettől függetlenül azt is érzem, ha arra várnék, hogy Lilla értelmesen felfogja a dolgokat ahhoz túl sok időt kellene várni a következő gyermek születésével és annyit meg nem akarok. Soha nem akartam idős anyuka lenni és hiszek abban, hogy hosszú távon a kisebb korkülönbség jobb.
Ez egy ilyen hangulatú nap volt. Pedig itt volt az Eszter is, csak sajnos ő sem volt túl jó hangulatban, így nem dobott fel nagyon. Beszélgetni jó volt, csak rossz látni, hogy az ő élete sem a boldogság irányába halad.