Angol órám volt tegnap este és Lillának nagyon mehetnéke volt. Nyúzta az apját, hogy menjenek játszóházba, biciklis boltba (Decathlon) minden hová csak az udvarra ne. Nem is értem végre itt a szép idő.
Addig-addig, hogy apa beadta a derekát, hogy egyedül elmegy a két gyerekkel a bicós boltba.
Az órám vége előtt 10 perccel kaptam egy telefont, hogy most azonnal menjek, mert esemény van. Sietve pakoltam és mentem.
Majd kiderült, hogy Lilla elesett és akkorára volt dagadva a szája, hogy öröm volt nézni. Amikor odaértem éppen aludt, de aztán amikor hazaértünk felébredt és csak sírt és sírt és sírt. Nem igazán tudtunk vele mit kezdeni és megvígasztalni sem nagyon lehetett. Nézett egy kis mesét, arra a kis időre kicsit megnyugodott, majd fürdés, ami nehezebben ment. Főleg a fájdalomcsillapító bevétele. Enni, inni nem volt hajlandó semmit.
Ahogy sikerült megnéznem belül és kívül is sérült a szája. Azért volt annyira érzékeny neki.
Az este jobban sikerült, mint vártam.
A mai nap is nyűgös volt, de alakul. Ma inkább nem vittem oviba, hogy ne az óvónéniknek kelljen küzdeniük vele. Végül gyószer adagolóval sikerült megitatnom és este már evett is gofrit, délután fagyiztak apával, szóval talán már rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése