A tervekkel ellentétben mégsem jutottunk el Egerbe, mert öcsém beteg lett. Már annyira készültünk mindannyian, de nem volt mit tenni, mert öcsi lázas lett és hát nem elég, hogy mi nem mentünk, de szegénynek a tavaszi szünete is tönkre ment.
Húsvét alkalmából túl sokminen nem történt. A háznak van egy hátsó kertje és az udvaron csináltunk egy kis tojás vadászatot. Sőt ez a nyuszi olyan rendes volt, hogy kicsi lovacskákat is elpotyogtatott nem csak tojásokat.
Dani drága még nem nagyon értette ezt az egész keresősdit, de amint a csoki nyuszit megtalálta olyan boldog volt, hogy el sem akarta engedni.
Lilivel közösen előszedtük a húsvéti díszeket és feldíszítettük a barka ágakat. Tojást is festettünk, de csak főtt tojást szinező folyadékkal. Rémes minőség volt, ledobta a festéket magáról a tojás és a matrica sem akart ráragadni, de Lilla így is élvezte és ez a lényeg.
Úgy gondoltam milyen klassz lesz majd az asztalon a vacsorához, de a festék átszivárgott a tojás héján és a tojást is megfestette. Mivel a leírásban nem találtunk információt arra vonatkozólag, hogy ehető e, így inkább csak nézegettük illetve kidobtuk, amit felbontottunk.
Az idő változatos volt, de sikerült jól kihasználni és jól érezni magunkat. Szombaton Lilla kérésére ismét a Margit-szigetre kellett menni és mivel olyan szépen kérte béreltünk neki egy kisautót amit egész ügyesen is tekert és nagyon élvezte. Dani aludt, de a végére ő is becsatlakozott az autókázásba és neki is nagyon tetszett.
Elmentünk ismét az állatkertbe is és volt fagyi, sárkányeregetés és minden, ami szükséges egy ilyen klassz kis kiránduláshoz.
Vasárnap már kellemetlenebb volt az idő, de délután mégiscsak elindultunk Veresegyházára a Maci parkba.
Nagyon tetszettek a macik a gyerkőcöknek és meg is etettük őket mézzel.
Természetesen a Maci park vonatára is fel kellett ülni az eső csak szerencsére addig csepergett míg a vonatban ültünk és nézelődtünk. A nagy esemény még a csúszda volt, azaz az volt a nagy esemény, hogy Lilla fél óráig nyúzott minket, hogy fel akar menni az óriás csúszdára, annyira határozott volt, hogy belementünk, hogy felmenjen. Bár már sejtettük mi lesz a vége...
Nyertünk..végül fel kellett érte mászni, mert félúton bepánikolt és természetesen nem mert lecsúszni.
Klasszul éreztük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése