Kedden kellett mennem a szülésznőhöz a kórházba és az orvoshoz is. Szerencsém volt, mert a dokit is elcsíptük, így a külön kört megúsztam. De a vizsgálatok után nem dobódtam fel nagyon, mert a CTG még mindig nem mutatott fájásokat, csak jóslóakat és a doki a vizsgálat után közölte, hogy még mindig szűk 1 ujjnyi vaskos a méhszáj.
Mellesleg ez a szülésznőm szerint is kicsit túlzás volt (szerinte már bő 2 ujjnyi, tehát más mértékegységgel mérve is legalább bő 1 ujjnyi). Valamiért a doki még nagyon nem akarta, hogy szüljünk. Szerinte még ráértünk, mert a baba jól érezte magát bent.
Megegyeztünk végül, hogy innentől durván naponta kell látogatnom őket és ha nem történik semmi, akkor vasárnap megindítják.
Távozáskor Etát a szülésznőmet megkérdeztem, hogy mi a véleménye a bába koktélről és ő is beleegyezett, hogy próbáljuk meg, mert ártani nem árthatunk vele.
Még délelőtt beszereztem a hozzávalókat és próbáltam mindent rendbe tenni magam körül. 3 körül megcsináltuk a koktélt azaz Peti megcsinálta, én meg megittam. Ő ment Lilláért a bölcsibe, mert azt hittük gyorsan fog hatni.
Azért nem. Csak vártam, vártam és vártam, de semmi. Már éppen kezdtem feladni, hogy a dolog egyáltalán bármit is hat, amikor végre megjött a hatás. Párszor kellett mennem WC-re, jól kitisztított, de nem voltak alhasi görcsök túlzottan. Szóval semmi kellemetlent nem éreztem azon túl, hogy ha menni kellett menni kellett, de azonnal. Amúgy még az íze is jó volt.
A lányom és a férjem lefürödtek és elmentek aludni, én még nem mertem fürödni, mert nem tudtam még mi vár rám a folytatásban, de ledőltem velük és el is aludtam kicsit.
10 kor felébredtem és arra jutottam, hogy akkor nem ártana lefürödni és elmenni aludni rendesen.
Leültem a számítógép elé, hogy ránézzek még 1-2 dologra és ekkor egyszer csak valami elkezdett folyni. Teljes pánik, mert ugye magzatvíz folyásnál azonnal indulni kell és éjszaka van, a lányom alszik, fájás nincs…
Elrohantam a mosdóba megnézni mi történt és valóban úgy tűnt a magzatvíz szivárog kicsit. Apát szó szerint felrángattam a nagy pánikban, a legmélyebb álmából. Csak nézett rám, hogy azért a magzatvíz ennél több. Aztán felhívtam a szülésznőt, aki arra jutott, hogy valószínű magzatvíz, csak fent repedt meg a burok és azért ilyen lassan szivárog. Az hogy kicsit véres volt mondta, hogy nem baj, amíg nem élénk pirosan véres, mert lehet még a nyákdugó is.
Abban maradtunk, hogy várunk még, mert fájások nem voltak, hogy fog-e még folyni.
Lefürödtem és próbáltunk aludni, de nem jött össze, így mindketten felkeltünk ismét. Közben szép lassan elindultak a fájások, 6-7-8 percenként, de annyira elviselhetőek voltak, hogy közben még pakolásztam, mosogattam, kikészítettem a szülős cuccokat.
Aztán megint beszéltem a szülésznővel, mondtam neki, hogy a fájások is megjöttek és nem tudok aludni. Abban maradtunk, hogy 2 óra múlva újra hívom. De negyed 2 körül nagy fáradtság tört rám és úgy döntöttem lefekszem pihenni. Petit megkértem ébresszen fel 1 óra elteltével, hogy a szülésznőt fel tudjam hívni. Sikerült elaludnom . Így úgy döntöttünk csak reggel megyünk be 8-ra, hogy rám nézzen. Mikor felébredtem reggel nem éreztem a fájásokat és már kezdtem aggódni, hogy ennyi volt, de amint kikeltem az ágyból rögtön kezdődtek.
Peti elhozta bébi szittert, én addig hajat mostam, lefürödtem és Lillától szépen el tudtam köszönni és elmagyaráztam neki mi történik, majd elindultunk a kórházba.
Ekkor már 5 perces egyre erősödő fájásaim voltak. Szerencsére a CTG is kimutatta a fájásokat. Hamar kiderült, hogy teltház van. Ezt az egyet jól kifogtam. Így gondoltuk rövid, átmeneti időre a bába szobában ütünk tanyát. Közben Danubius búcsú adást hallgattunk és jókat röhögtünk. A szülésznő a dokimnak is szólt, de addig is az ő orvosa megvizsgált, aki amúgy roppant szimpatikus volt és már bő 2 ujjnyinál tartottunk. Szóval jöttek a papírok, beöntés, aláírogatás. Mindez a vizsgáló és a bába szoba közt ingázva egyre erősödő és sűrűsödő fájások közepette. A dokim fél 11 kor érkezett meg, ekkor már eléggé fájt, amikor fájt és valami földön térdelős, ágyra hasalós pozícióban talált rám. (no hát a bába szobában csak így tudtam megoldani ). Ő is megvizsgált, már majdnem 4 ujjnyinál jártunk, így burkot repesztett. Még jó, hogy tette ezt ő és nem a másik doki, mert akkor tuti nem ér be a szülésre.
Innentől jöttek az extra erős fájások. A férjem és a szülésnőm mindet megtettek, hogy könnyebben átvészeljem ezeket. Nedves ruhával törölgettek, labdán ültem és szorongatós párnát is kaptam. Közben elhaló hangon kikiabáltam Etának, hogy jó lenne sietni (itt még csak ideiglenes szülőszobán voltunk) mert nekem nyomnom kell. Ő meg mondta, hogy még ne. De nem nagyon tudtam ezzel az elemi erővel mit kezdeni. A fiam elindult.
Aztán végre szülőszoba révbe értünk. Mikor Etának mondtam megint, hogy nyomnom kell, felsegített a szülőágyra és hívta a dokit. Ez volt negyed 12-kor. Még menet közben azt felfogtam és hallottam, hogy Eta kijelentette, hogy gátvédelem lesz, menni fog. Viszonylag sok nyomásra (most már tudom miért) 11:43 kor született meg a fiam.
Rám fektették és persze a fájdalom ismét elmúlt és csak néztem gyűrött fejecskéjét és szorosan összezárt szemét. Ő sokkal megviseltebben érkezett mint Lilla.
Aztán elvitték rendbe tenni és elég nehezen jutott el a tudatomig, hogy mekkora hatalmas gyerkőcöt szültem (4450 gramm és 53 cm), akinek hatalmas hangja volt .
Így született hát Dani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése