Daninak ez volt az első bulija. Azt hiszem én egy kicsit jobban is vártam, mint ő. De minden kétséget kizáróan ő is tudta, hogy mit jelent, hogy szülinapi bulija lesz és hogy lesznek kis vendégek, sok finomság, ajándék meg torta.
A készülődéssel a hematóma miatt nagyon óvatosnak kellett lennem, bár délutánra így is sikeresen begörcsöltem, meg is ijedtem kicsit. Szerencsére Peti mindenben a segítségemre volt és nem sütöttem főztem, sőt nem is takarítottam.
Jázmin anyukája kitakarított nekem (persze némi fizetség ellenében, de akkor is), a tortát megrendeltük (foci labda, Villám McQueen-el és tűzijátékkal a tetején, ahogy az úrfi szerette volna), távirányítós autót apa már hetekkel korábban megvette és az ágy alatt lapult, a sütit és ropogtatni valót is vettük most. Ami rám maradt az a szendvics készítés, tea főzés és a díszítés, amiben volt két lelkes segítőm is.
Reggel azzal kezdtük a napot, hogy fújtunk sok színes lufit, Peti meg felkötötte, néhány helyre őszi leveleket és papírból kivágott tököcskéket is tettünk, ha már ősz van.
Természetesen ebéd után mindenki lepihent. Én Danival és Lilivel el is aludtam, de szükségem is volt a pihenésre.
Gondoltam a bölcsis korszak szép lezárása lenne, ha a bölcsis társakat meghívnánk (Noncsi, Emma, Kata és Dani lett meghívva). Ezen kívül még eljött Lizi és Brúnó, illetve Roli is.
Szerintem nagyon jó kis buli lett. Volt rámolás, játszás és volt néhány feladat is. Amiben olyan ügyesen részt vettek.
A legjobban a kötéltáncolás és a tűz víz játék tetszett nekik.
Torta evés után levezetésnek volt még egy kis bábozás. Próbáltam valami egyszerűt választani és a gyerekkori kedvenc mesémre esett a választásom: Egérke kék színű piros szegélyes kabátja.
A mai napig emlékszem rá, hogy a kép miatt nagyon szerettem ezt a mesét és mamának sokat kellett mesélni.
Mindezek után haza engedtük a kifáradt,de jó kedvű gyerek sereget.
Daninak szerintem nagyon jó emlék marad ez a kis buli és jövőre majd ő kéri, hogy szervezzünk neki partit.
A nagy felhajtás miatt mi nem is köszöntöttük fel csak másnap és apa ötletéből kiindulva a távirányítós autót a cumitündértől kapta. Kicsit rosszul is éreztem magam a dolog miatt, mert végül is mi kellett volna, hogy adjuk neki. Erre még a cumitól is meg kellett válnia. Volt is egy kis vitánk emiatt, de végül is abban igaza volt Petinek hogy elsőre én is belementem.
Este szomorú is volt, de másnap szerencsére a helyzet megoldódott, mert rájött, hogy van egy másik cumija is és Peti sem tiltakozott, hogy megkapja.
Nem éreztem még késznek a helyzetet és örülök is egy kicsit ennek a fél megoldásnak. Így mindenkinek volt egy kicsi sikerélménye és azért előrelépés is a leszokásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése