A nyolcadik fog érkezése jelentősen megnehezítette a napunkat. Azaz csak valószínűsítem, hogy a nyolcadik fog az oka (reménykedem és a remény hal meg utoljára) annak, hogy amúgy tündéri és elbűvölő lánykám magából kifordulva naphosszat nyavalyog és földön eldobva magát hisztizik. Mesterien csinálja már ezt a hiszti témát, pedig nem is volt kitől tanulnia. Hát még ha lett volna :)
Ma reggel jó korán ébresztett minket, 6 órakor már ébredezett és 6 óra 15 perckor jelezte, hogy valaki most már jó lenne, ha foglalkozna vele. Ami nála leginkább a hangos és éles üvöltésben nyilvánul meg, mely igen remekül töri meg a hajnali csendet.
És akkor anya alias én még reménykedem, hogy esetleg visszaalszik az az édes gyermek. Gyors pelus csere és egy üveg víz elfogyasztása után, fél álomban kirohanok a konyhában és kutyulom a reggeli tejecskét. Kicsi csillagom szépen be is termeli mindet, majd felpattan az ágyon és ránk vigyorog :) hehehe. Hát mit lehet ilyenkor csinálni, az ember még haragudni sem tud olyan elbűvölő már kora reggel is.
Aztán lelkes simogatásba kezd, mely hol finomabb, hol inkább apa és anya csépelésére hasonlít inkább.
Aztán kezdődik a móka, az anyán és apán oda-vissza mászkálás. Majd szépen lemászik az ágyról és kétezredjére is szétszedi az éjjeli lámpát és menet közben még némi csomagot is kapunk tőle, így elkerülhetetlen a lustálkodás megszakítása, már csak a szagok miatt is.
A nap további részében férjemnek itthoni napja volt és elment a bútor elemeiért, majd dolgozott, majd szerelt. Én ez idő alatt csöppünket próbáltam lekötni kisebb nagyobb sikerrel, de a reggeli folyamatos nyűglődés az mindenképpen jó szó, míg végül el nem aludt 10 óra körül. Szerencsére jó nagyot sikerült durmolnia és csak 12kor ébredt fel.
Mi ebéd után nekivágtunk az IBM-nek ahonnan megszereztem a szervizes laptopunkat. Persze mivel rövid időn belül harmadszorra voltam a cégnél, mindenkinek komoly gyanúja támadt, hogy megyek vissza dolgozni. Persze idén még biztosan nem. Óhatatlan volt az is, hogy a szokásos köröket lefussam a kollégákkal, mert azt soha nem lehet megúszni, hogy össze ne fussak valakivel.
Aztán haza és mivel Lilla kikövetelte, hogy játszótérre menjünk. Elengedte a kezem és nekilendült a közeli játszónak. Sőt, amikor felkaptam és visszaindultunk az autóhoz (épp az apját vártam, hogy a Baumaxba menjünk további alkatrészek beszerzése végett) hatalmas hisztit vágott le, így Petinek nem volt nehéz megtalálnia minket. Jött a hang után. Szóval megegyeztünk, hogy most jobb lenne, ha nem mennénk, így mentünk a játszóra ahol jelentős mennyiségű gyermek verődött össze, ami meglepő, mivel ez a játszó igazán nem közkedvelt a környéken lakó gyerekesek körében. Persze csak a kicsiket értem ez alatt, a tinik annál inkább látogatják, így a picurok mindenféle számukra érdekes dolgot előbányászhatnak a környékről, aminek az anyukák annyira nem örülnek (cigi csikk, doboz, zacskók, cukor papír és még ki tudja mi.)
Szóval itt játszott, 6 óráig. Persze a különleges hiszti számot itt is előadta, mert nem engedtem, hogy a csúszdán visszafelé menjen fel és dobálja bele a homokot, mivel legalább 6 gyerek csúszott állandóan és féltettem, persze ő ezt még nem értheti.
De ő is lelkesen mászott fel a csúszdára (szinte alig segítettem) majd nagy lelkesen lecsúszott. Ennek a csúszdának rámpa szerű a feljárója korláttal a 2 oldalán így a kicsik is könnyen fel tudnak mászni rajta.
Hintázott és libikókázott is meg persze szokás szerint szórta és túrta a homokot.
A járásban kezd nagyon önállósodni, ha nem vagyok elég gyors vagy nem oda megyek, ahova ő gondolja egyszerűen elengedi a kezem és megy a maga feje után.
Fél 7 tájékán apja is hazaért, így együtt felmentünk, ahol is az én feladatom az volt, hogy a beépített szekrény készítésének helyétől távol tartsam. Mondanom sem kell ez szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás volt. Így egy két dolgot engedtünk, hogy megnézzen. Majd elvittem magammal fürdeni, aztán vacsi, és végül őt is elvittem fürdeni. 8-ra bevágta a tejecskét, beraktam az ágyba és bevágta a szunyát.
Hát ez volt a mai nap
Ma reggel jó korán ébresztett minket, 6 órakor már ébredezett és 6 óra 15 perckor jelezte, hogy valaki most már jó lenne, ha foglalkozna vele. Ami nála leginkább a hangos és éles üvöltésben nyilvánul meg, mely igen remekül töri meg a hajnali csendet.
És akkor anya alias én még reménykedem, hogy esetleg visszaalszik az az édes gyermek. Gyors pelus csere és egy üveg víz elfogyasztása után, fél álomban kirohanok a konyhában és kutyulom a reggeli tejecskét. Kicsi csillagom szépen be is termeli mindet, majd felpattan az ágyon és ránk vigyorog :) hehehe. Hát mit lehet ilyenkor csinálni, az ember még haragudni sem tud olyan elbűvölő már kora reggel is.
Aztán lelkes simogatásba kezd, mely hol finomabb, hol inkább apa és anya csépelésére hasonlít inkább.
Aztán kezdődik a móka, az anyán és apán oda-vissza mászkálás. Majd szépen lemászik az ágyról és kétezredjére is szétszedi az éjjeli lámpát és menet közben még némi csomagot is kapunk tőle, így elkerülhetetlen a lustálkodás megszakítása, már csak a szagok miatt is.
A nap további részében férjemnek itthoni napja volt és elment a bútor elemeiért, majd dolgozott, majd szerelt. Én ez idő alatt csöppünket próbáltam lekötni kisebb nagyobb sikerrel, de a reggeli folyamatos nyűglődés az mindenképpen jó szó, míg végül el nem aludt 10 óra körül. Szerencsére jó nagyot sikerült durmolnia és csak 12kor ébredt fel.
Mi ebéd után nekivágtunk az IBM-nek ahonnan megszereztem a szervizes laptopunkat. Persze mivel rövid időn belül harmadszorra voltam a cégnél, mindenkinek komoly gyanúja támadt, hogy megyek vissza dolgozni. Persze idén még biztosan nem. Óhatatlan volt az is, hogy a szokásos köröket lefussam a kollégákkal, mert azt soha nem lehet megúszni, hogy össze ne fussak valakivel.
Aztán haza és mivel Lilla kikövetelte, hogy játszótérre menjünk. Elengedte a kezem és nekilendült a közeli játszónak. Sőt, amikor felkaptam és visszaindultunk az autóhoz (épp az apját vártam, hogy a Baumaxba menjünk további alkatrészek beszerzése végett) hatalmas hisztit vágott le, így Petinek nem volt nehéz megtalálnia minket. Jött a hang után. Szóval megegyeztünk, hogy most jobb lenne, ha nem mennénk, így mentünk a játszóra ahol jelentős mennyiségű gyermek verődött össze, ami meglepő, mivel ez a játszó igazán nem közkedvelt a környéken lakó gyerekesek körében. Persze csak a kicsiket értem ez alatt, a tinik annál inkább látogatják, így a picurok mindenféle számukra érdekes dolgot előbányászhatnak a környékről, aminek az anyukák annyira nem örülnek (cigi csikk, doboz, zacskók, cukor papír és még ki tudja mi.)
Szóval itt játszott, 6 óráig. Persze a különleges hiszti számot itt is előadta, mert nem engedtem, hogy a csúszdán visszafelé menjen fel és dobálja bele a homokot, mivel legalább 6 gyerek csúszott állandóan és féltettem, persze ő ezt még nem értheti.
De ő is lelkesen mászott fel a csúszdára (szinte alig segítettem) majd nagy lelkesen lecsúszott. Ennek a csúszdának rámpa szerű a feljárója korláttal a 2 oldalán így a kicsik is könnyen fel tudnak mászni rajta.
Hintázott és libikókázott is meg persze szokás szerint szórta és túrta a homokot.
A járásban kezd nagyon önállósodni, ha nem vagyok elég gyors vagy nem oda megyek, ahova ő gondolja egyszerűen elengedi a kezem és megy a maga feje után.
Fél 7 tájékán apja is hazaért, így együtt felmentünk, ahol is az én feladatom az volt, hogy a beépített szekrény készítésének helyétől távol tartsam. Mondanom sem kell ez szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás volt. Így egy két dolgot engedtünk, hogy megnézzen. Majd elvittem magammal fürdeni, aztán vacsi, és végül őt is elvittem fürdeni. 8-ra bevágta a tejecskét, beraktam az ágyba és bevágta a szunyát.
Hát ez volt a mai nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése