Rémes hisztis tud lenni kicsi lányom. Számomra már már rémisztő, hogy nem szűnik semmilyen csodafegyver bevetése ellenére. Eddig ha jöttünk mentünk, lent voltunk a játszótéren, akkor nem volt hiszti. Gondoltam unatkozik és így próbálja magára felhívni a figyelmet. De most már a játszótéren is hisztizik, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt őnagysága kieszelte. Például anyu olyan gonosz és nem engedi, hogy a csúszdába dobálja a homokot, vagy éppen a villamoson nem engedi, hogy a mozgássérültek leszállásjelző gombját nyomkodja.
Nagyon gonosz egy perszóna vagyok ám én.
Ráadásul ez a hiszti nem is akármilyen..az az igazi, amit én csak 2,5 évesen vártam a dac korszak kezdete táján, de már itt van...hogy eldobja magát a földön és kézzel lábbal veri a földet. Szerencsére a kezet harapdálós korszaknak már leáldozott az ideje, talán az túlságosan fájt neki.
Ma a villamoson sikerült előadni a hiszti számot, mert nem akartam kivenni a babakocsiból és nem engedtem, hogy a fent említett gombot nyomkodja. Erre egy idősb néni szóba elegyedett, hogy neki is van ám dédunokája és az egyik 3 hónap múlva lesz annyi idős, mint Lilla, aki amúgy kislány.
Erre közöltem vele nagy puffogva, hogy az én LÁNYOM is LÁNY. Nem értem én az embereket. Jó nem talpig rózsaszínben volt ma éppen, de fodros virágos nadrág, rózsaszín szívecskés zokni és egy fodros szélű body volt rajta. Szerintem egyáltalán nem pasisan festett. Csak azért mert nem egy lobonc van a fején.
No szegény nénike már ezzel elvetette a sulykot, közben Lilla fokozta a hisztit és kiegészítette azzal, hogy mivel anya nem azt teszi, amit én akarom, akkor megbüntetem és elkezdett csépelni. Persze én erre rászóltam és jó erősen megszorítottam a kezét, ahogyan szoktam, a hisztiről meg igyekeztem nem tudomást venni az emberek rosszalló pillantásainak tüzében.
Aztán a villamosról leszállva nagy okosan megjegyezte, hogy lesznek még gondok a bölcsiben meg az oviban.
Először is nem tudom a kedves néni honnan vette, hogy én egyáltalán fogom e bölcsibe íratni a gyermeket, másodszor meg nem hiszem, hogy nevelésem ellenére örökre ilyen maradni.
Mindenesetre jobban szerettem volna, ha megkímél a megjegyzéseitől, így is vért izzadok, hogy megszüntessem, pedig a szakirodalmak szerint (mivel említést sem tesznek róla) az ilyen korú gyermekek nem hisztiznek...még szerencse, hogy a védőnőnk megnyugtatott, hogy létezik ilyesmi.
Amúgy mozgalmas volt a nap, mert a nagymamámnak kellett egy gyógyászati segédeszközt beszerezni, ami Egerben nem kapható és ugye mire bejöttünk a HÉV-el és átvergődtünk a fél városon, addigra eltelt egy ki idő, hát még mire hazaértünk.
Persze, ha figyelembe vesszük, hogy Lillus elég sokat kényszerült a babakocsiban ülni, végül is nem is bírta olyan rosszul a megpróbáltatásokat.
Csak hát a napirend borult. Azért is mert 6 órakor úgy gondolta kialudta magát és rögtön a biológiai folyamatok is beindultak, így esély sem volt visszaaltatni. Amúgy szépen ébredt, felállt a kiságyban és nyújtotta a kezét, hogy vegyem ki.
S bár az éjszakát átaludta, mivel mi már ma feküdtünk le, így elég érzékenyen érintett ez a korai ébresztő.
Végül szerencsésen 8kor kidőlt és 10ig aludt, valamikor én is csatlakoztam hozzá és együtt aludtunk a nagy ágyon tovább.
Legközelebb hazafelé aludt, 3-tól 4ig. És napközben szinte alig evett. Azaz mindenféle össze vissza dolgot, de a normális babakaját nem bírtam belediktálni.
Délután még összefutottunk Jázminnal és Bogival a játszón, de gyorsan menekülőre fogtam, mert az egyik nagyobb gyerek épp azt tanította 18 hónapos testvérének, hogy hülye geci..bocsánat a csúnya szóért, amit a kicsi nagyon szépen le is utánozott. Ezután egy másik gyerek kipécézte magának és háromszor ment oda Lillához, hogy megrúgja. Az érdekes az, hogy már találkoztam a kicsivel és a mamával is, de a gyerkőc nagyon elbűvölő volt. Szegény anyuka nem győzött szabadkozni. Ezek a vad gyerekek, akiket fent említettem kint vannak szinte állandóan a játszón, ők vigyáznak a legkisebb testvérre is és nagy ívben tojnak rá mi van a kicsivel. Mindenféle csúnya dolgot tanítanak neki és nem túl szépen viselkednek. Ezzel remek negatív viselkedési példát mutatva a kisebbeknek, amit azok igen hamar utánozni kezdenek. A baj csak az, hogy amíg nagyon kicsi az ember hiába magyarázza neki, igazából fel sem fogja mit csinált.
Így hát gyorsan eljöttünk, mert nem volt kedvem küzdeni az elemekkel.
El is határoztam, hogy erre a játszóra csak napközben megyünk, amikor a fent említett család vagy 5 porontya nincs lent. Persze délelőtt is történhetnek malőrök, mert ilyenkor meg az ovisok szokták megrohamozni a játszóteret (a közeli ovit bővítik és nincs használható udvar jövő májusig)
Szerencsére az esti altatási procedúra jobb lett, mint vártam. Velünk vacsorázott virslit (már nagyon éhes volt, amit nem is csodálok) majd fürdés és még egy kis dorbézolás után ráborult az apjára, aki aztán gyorsan letette aludni.
Nagyon gonosz egy perszóna vagyok ám én.
Ráadásul ez a hiszti nem is akármilyen..az az igazi, amit én csak 2,5 évesen vártam a dac korszak kezdete táján, de már itt van...hogy eldobja magát a földön és kézzel lábbal veri a földet. Szerencsére a kezet harapdálós korszaknak már leáldozott az ideje, talán az túlságosan fájt neki.
Ma a villamoson sikerült előadni a hiszti számot, mert nem akartam kivenni a babakocsiból és nem engedtem, hogy a fent említett gombot nyomkodja. Erre egy idősb néni szóba elegyedett, hogy neki is van ám dédunokája és az egyik 3 hónap múlva lesz annyi idős, mint Lilla, aki amúgy kislány.
Erre közöltem vele nagy puffogva, hogy az én LÁNYOM is LÁNY. Nem értem én az embereket. Jó nem talpig rózsaszínben volt ma éppen, de fodros virágos nadrág, rózsaszín szívecskés zokni és egy fodros szélű body volt rajta. Szerintem egyáltalán nem pasisan festett. Csak azért mert nem egy lobonc van a fején.
No szegény nénike már ezzel elvetette a sulykot, közben Lilla fokozta a hisztit és kiegészítette azzal, hogy mivel anya nem azt teszi, amit én akarom, akkor megbüntetem és elkezdett csépelni. Persze én erre rászóltam és jó erősen megszorítottam a kezét, ahogyan szoktam, a hisztiről meg igyekeztem nem tudomást venni az emberek rosszalló pillantásainak tüzében.
Aztán a villamosról leszállva nagy okosan megjegyezte, hogy lesznek még gondok a bölcsiben meg az oviban.
Először is nem tudom a kedves néni honnan vette, hogy én egyáltalán fogom e bölcsibe íratni a gyermeket, másodszor meg nem hiszem, hogy nevelésem ellenére örökre ilyen maradni.
Mindenesetre jobban szerettem volna, ha megkímél a megjegyzéseitől, így is vért izzadok, hogy megszüntessem, pedig a szakirodalmak szerint (mivel említést sem tesznek róla) az ilyen korú gyermekek nem hisztiznek...még szerencse, hogy a védőnőnk megnyugtatott, hogy létezik ilyesmi.
Amúgy mozgalmas volt a nap, mert a nagymamámnak kellett egy gyógyászati segédeszközt beszerezni, ami Egerben nem kapható és ugye mire bejöttünk a HÉV-el és átvergődtünk a fél városon, addigra eltelt egy ki idő, hát még mire hazaértünk.
Persze, ha figyelembe vesszük, hogy Lillus elég sokat kényszerült a babakocsiban ülni, végül is nem is bírta olyan rosszul a megpróbáltatásokat.
Csak hát a napirend borult. Azért is mert 6 órakor úgy gondolta kialudta magát és rögtön a biológiai folyamatok is beindultak, így esély sem volt visszaaltatni. Amúgy szépen ébredt, felállt a kiságyban és nyújtotta a kezét, hogy vegyem ki.
S bár az éjszakát átaludta, mivel mi már ma feküdtünk le, így elég érzékenyen érintett ez a korai ébresztő.
Végül szerencsésen 8kor kidőlt és 10ig aludt, valamikor én is csatlakoztam hozzá és együtt aludtunk a nagy ágyon tovább.
Legközelebb hazafelé aludt, 3-tól 4ig. És napközben szinte alig evett. Azaz mindenféle össze vissza dolgot, de a normális babakaját nem bírtam belediktálni.
Délután még összefutottunk Jázminnal és Bogival a játszón, de gyorsan menekülőre fogtam, mert az egyik nagyobb gyerek épp azt tanította 18 hónapos testvérének, hogy hülye geci..bocsánat a csúnya szóért, amit a kicsi nagyon szépen le is utánozott. Ezután egy másik gyerek kipécézte magának és háromszor ment oda Lillához, hogy megrúgja. Az érdekes az, hogy már találkoztam a kicsivel és a mamával is, de a gyerkőc nagyon elbűvölő volt. Szegény anyuka nem győzött szabadkozni. Ezek a vad gyerekek, akiket fent említettem kint vannak szinte állandóan a játszón, ők vigyáznak a legkisebb testvérre is és nagy ívben tojnak rá mi van a kicsivel. Mindenféle csúnya dolgot tanítanak neki és nem túl szépen viselkednek. Ezzel remek negatív viselkedési példát mutatva a kisebbeknek, amit azok igen hamar utánozni kezdenek. A baj csak az, hogy amíg nagyon kicsi az ember hiába magyarázza neki, igazából fel sem fogja mit csinált.
Így hát gyorsan eljöttünk, mert nem volt kedvem küzdeni az elemekkel.
El is határoztam, hogy erre a játszóra csak napközben megyünk, amikor a fent említett család vagy 5 porontya nincs lent. Persze délelőtt is történhetnek malőrök, mert ilyenkor meg az ovisok szokták megrohamozni a játszóteret (a közeli ovit bővítik és nincs használható udvar jövő májusig)
Szerencsére az esti altatási procedúra jobb lett, mint vártam. Velünk vacsorázott virslit (már nagyon éhes volt, amit nem is csodálok) majd fürdés és még egy kis dorbézolás után ráborult az apjára, aki aztán gyorsan letette aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése