Tegnap komoly próbálkozásokat vettem észre, hogy azt mondja gyere ide és add ide, persze nem ilyen szép tisztán, de felismerhetően. Persze amúgy megállás nélkül valami érthetetlen édes kis babanyelven beszélget velünk.
Az egyik legaranyosabb megmozdulása ehhez kapcsolódóan az volt, amikor mesenézés közben ülnek egymás mellett ő és Lilla. Egyszer csak megbökte és elkezdett neki valamit magyarázni. (mi meg persze dőltünk a röhögéstől)
Kicsit eltértem a tárgytól. Szóval Dani utánoz :D a beszédet is próbálja, meg minden mást. Csak néha elfelejti, hogy 2 évvel fiatalabb, mint a nővére és még éppen csak lepottyant a tojáshéj a fenekéről és éppen csak elkezdett járni, de felmászik a dupla magas lépcsőre a nővére után és próbál a végéről úgy leugrani, mint ő.
Az emelkedőn is felmegy (jó meredek) majd a szélén egyensúlyozva igyekszik visszafutni.
Mindeközben anya egy kicsit edz és gyakorolja a sprintelést. Hogy hány másodperc alatt gyorsul 100-ra és hogyan működik az a bizonyos hatodik meg minden egyéb anyai ösztöne.
Ha Lilla szalad ő is, ha Lilla sír ő is. Természetesen mindig azzal játszana amivel a nővére. És valami olyan hihetetlen lelkesedéssel tudják imádni egymást mikor ovi után találkoznak, hogy a külső szemlélő el sem hiszi, hogy vannak rosszabb napjaik is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése