2011. február 22., kedd

Két gyerekkel itthon

Ma Lilla furán ébredt. Már tegnap este sem volt az igazi (fájlalta a fülét és a hasát és folyt az orra), de reggelre elég rosszul nézett ki. Hajnalban is már mondta, hogy fáj a torka és elég ugatósan köhögött és nagyon de nagyon sírósan ébredt. Ránéztünk apával és egyszerűen nem nézett ki jól, így nem vittük oviba.


Bár a délelőtt elég vitázósan, sírósan indult (nem velem vitázott, Danival) végül is napközben jobban volt, mint gondoltam. Sajnos ő nagyon rossz beteg. Pedig már sokat javult a helyzet. Ha valami nyűge van, megállás nélkül sír és nyávog mindenen és sokszor minden segítséget elutasít. Nem nézhetem meg a fülét, ha fáj, nem lámpázhatom és így tovább.

Azért a mai nap túlélésében nem kevés mese nézése is segített. Nem vagyok rá büszke, de nehéz volt őket ma másképpen összehangolni, mert Dani 6kor kelt, így mire Lilla felébredt ő addigra már nyűgös volt, de aludni meg nem akart.
Végül 11-kor csak sikerült alvásra bírnom, de 12 előtt már ébren volt és nagyon, de nagyon nyűgösen ébredt.
Lilla nem aludt végül, pedig többször is mondta, hogy álmos. Csak akkor aludt volna el, ha mellé bújok egy kicsit, de mivel Dani ébren volt ez így nem jött össze.

Szerencsére sikerült a dokinőhöz időpontot kérnem. Dani végre gyógyultnak minősítve.
Lilla meg csak taknyos. Füle rendben látszatilag. Azt mondta a dokinő a taknyosság miatt is érezhet feszítő érzést. Nagyon de nagyon büszke voltam rá, mert annyira ügyes volt. Ő húzta fel a pólóját a doktornéninek és meg sem nyekkent. Szépen engedett mindent. A száját pedig jó nagyra tátotta.
Kapott is egy szép matricát és egy rágókát, ahogy ő hívja az olvadós cukorkát.

Délután kicsit engedtem őket hancúrozni a hátsó udvaron és annyira jól érezték magukat. Lilla fel sem akart jönni, csak már nem mertem tovább levegőztetni, nehogy rosszabbul legyen.
A délután már rosszabbul alakult. Tudtam, hogy Peti később jön és csak hazarohan és megy tovább. Mindkét gyerek tiszta nyűg volt, de főleg Dani, mert már nagyon aludnia kellett volna. Végül megint a mese győzött, de az sem igazán volt már nyerő.
Amúgy haláli Dani milyeneket kacag a meséken. Nagy Móka Miki.
Kakaós csigát is sütöttem, de Lilla kevesebbet segített, mint gondoltam, Dani meg többet akart, mint gondoltam és ez eléggé megnehezítette a dolgot, de végül elkészült és jót falatoztunk belőle.
Ez után meg mese olvasással igyekeztem lekötni őket. Ami Danit is érdekli, de őt a könyv is és lelkesen mutogat, meg igyekszik szétszedni, meg lapozni, ami azért eléggé hátráltatja a mese olvasást.

Végül apa felmentő sereg is befutott és Dani nagyon boldog volt, Lilla is, hogy anya végre normálisan tud mesét olvasni.
Végül nem is kellett elmennie, csak fél 8 körül indult edzeni, így még az altatásban is tudott segíteni. Fürdés után sírás és hancúrozás is volt és végül 8-kor már mindkettő aludt.

Nincsenek megjegyzések: