Hát az van bőven. Szeretném a legjobban csinálni és hihetetlenül rossz érzés, amikor úgy érzem nem jött össze.
Sok sok szakkönyvet elolvastam (lehet felesleges és csak az érzéseimre kellene hagyatkoznom), de nem mindig sikerül a számomra tetsző dolgokat átültetni a valóságba.
Valahogy a könyvekben és filmekben mindig szuper anyukák vannak, akik minden helyzetet flottul oldanak meg és még véletlenül sem lesznek mérgesek és idegesek a csemetére, de véletlenül sem fenekelik el őket.
Még D.Tóth Krisztina blogjában is csalódás volt az a rész, ahol kissé elítélte a csemetére hirtelen bedühödő anyukát és hogy neki mikor olyan szituációba került milyen jól eszébe jutott, hogy nem helyesen viselkedik.
Igen nekem is remekül ment ez egy gyermekes anyukaként. Két kicsivel viszont hihetetlenül erőt próbáló az élet. Kicsi lányunk is megszenvedte nagyon, hogy a mi lányos tündérmesénk kissé megszakadt. És ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretném, de igenis biztos vagyok benne, hogy kevesebb idő jut rá, másképpen tudok rá figyelni és néha nagyon bánt, hogy ez ennyire megvisel mindkettőnket.
Ott a tépelődés amiatt is, hogy a kicsire is jóval kevesebb figyelem és idő jut, mint Lillára annak idején, de főleg jóval jóval kevesebb türelem.
Annyira de annyira szeretem őket és mégis fel nem tudom fogni hova lett az a nagy türelmem, hogy miért van, hogy rájuk csattanok. Egyelőre főleg Lillát érik a sérelmek, mert ő a nagyobb és gyakrabban sikerül kihoznia a sodromból.
De sokszor, ha mélyen magamba nézek azt kell mondjam, nem a gyerekkel volt a baj csak én passzolgattam egész nap és én nem töltöttem vele elég időt, mert nem volt türelmem leülni vele huzamosabb időre. Ez a felismerés hihetetlenül tud fájni.
A célok közt van az is, hogy elérjem, hogy türelmesebb legyekés még ha előfordul is hiszem azt, hogy kiabálással, veszekedéssel és fenékre csapással túl sok mindent nem lehet elérni az életben. Ez a felnőttek közt sem működik, miért kellene működnie a gyerekekkel. Mi sem csapunk a férjünk fenekére, ha nem azt csinálja amit mi szeretnénk és normális esetben nem is kiabálunk vele.
Hát ilyen sok sok dilemma gyötör mostanában nap mint nap. Szeretnék jó anya lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése