Na azért ez a séta megér egy pár sort :D néhányan biztosan elkönyvelték aznap, hogy rémes szülők vagyunk.
Lilla már két napja nyúzta a fülünket, hogy menjünk a Margit-szigetre sétálni. És ebben az a vicces, hogy tavasz óta nem is jártunk arra és nem gondoltam, hogy emlékszik még rá, arra meg főleg nem gondoltam, hogy arra is emlékszik, hogy pici állatsimogató is van ott.
Újabb szenvedélyét a bringát is vinnünk kellett magunkkal, de aztán nem ment vele sokat, így Peti inkább gyorsan visszarakta az autóba, hogy ne kelljen cipelni sokat.
Dani elaludt. Mi pedig hógolyóztunk, hóangyalt csináltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Lilla rettenetesen élvezte a hógolyózást. Hihetetlen mekkorákat kacagott.
Aztán közölte, hogy el kell sétálnunk az állatkertig és meg kell nézni a lovakat. Így hát el is indultunk. De az út hosszabbnak bizonyult, mint gondoltuk, főleg olyan rettenetes hidegben mint ami volt.
Ráadásnak egyszer csak Dani rázendített és nem is igazán akarta abbahagyni, így elindultam vele kifelé a parkból, Peti meg Lilla meg az állatok felé. Hát nem semmi volt. Dani végig üvöltötte a szigetet. Először arra gondoltam fázik, majd arra, hogy biztos nem aludta ki magát álmos, majd rájöttem nagy nehezen, hogy a kicsi fiam éhes. Nem számítottam rá, hogy ilyen hosszú lesz a séta, így ennivalót sem hoztam. Normál esetben köles golyó, vagy keksz mindig van nálam, most még az sem volt. És a fiam vigasztalhatatlanul ordított. Közben Lilla és Peti is csatlakoztak hozzánk és akkora már Lilla is sírt az apja nyakában. Na akkor minden végig szaladt rajtam...
Ilyen zajosan átértünk a Margit hídon, majd beestünk a legközelebbi boltba, ami egy Rossmann volt.
Rohantam és kerestem valami keksz szerűt, de közben hallottam hogy a gyerekek felváltva kapnak síró rohamot és éreztem hátamon a szúrós tekinteteket. Még akkor is, amikor ott a boltban neki álltunk kekszet majszolni.
De hát muszáj volt, komoly vészhelyzet állt elő :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése