Nagyon rendes voltam, mert anyósomat is elhívtam, így ő már előző nap érkezett. Azt hiszem értékelte a gesztust és talán ezzel végkre helyrebillent néha ingatag lábakon álló kapcsolatunk.
Mire odaértünk az ünnepség helyszínére Dani drága hét méter mélyen aludt. Szerencsére Panni néni az óvoda vezetője vigyázott rá.
Lillát sikerült szépen átöltöztetnem és megfésülnöm. Mindenki nagyon izgult, az óvónénik és a szülők is. A gyerekek csak kicsit nyűgösek voltak ettől a nagy készülődéstől.
Nagyon sok szülő és hozzátartozó volt, kicsit féltem is, hogy hogyan fog reagálni Lilla mikor meglátja a tömeget. Volt 23 anyuka körülbelül, mondjuk fele számban hozzá tartozó apuka és nagymamák is. Szóval ekkora gyerekeknek azért nem semmi teljesítmény volt ennyi ember elé kiállni.
Beültünk a terembe és mindenki izgattottan várta őket és akkor végre nyílt az ajtó és megérkeztek. Láttam, hogy Lilla nagyon keres a szemével és szerencsére hamar meg is látott minket és onnantól nagy mosoly és minden rendben volt. Ahogy beértek az egyik kisfiú óriási bömbölésbe kezdett. Mindenki, beleértve az óvónéniket is, feszülten figyelte, hogy mi lesz ennek a vége, de szerencsére más nem csatlakozott és szegény kisfiút anyukájához engedték.
Lényegében ez évzáró műsor is volt és így az egész év során tanult verseket és dalokat adták elő. Lillára rettenetesen büszke voltam, nagyon talpraesetten csinálta a koreográfiát, mondta a verseket, énekelte a dalokat, táncolt...egy szóval rettenetesen ügyes volt. Anya el is érzékenyült picit, de nem sírtam nagyon.
A műsor végén kaptunk egy szép szívecskét a kéznyomukkal és egy szál virágot anyu, egyet pedig mama.
A szép szereplésért cserébe elmentünk fagyizni, bár akkor már kicsit nyűgös volt.
Zárásképpen leírom az anyáknapi verset:
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése