Az egész úgy kezdődött, hogy a múltkori kudarcos interjú után, persze csak abból a szempontból kudarcos, hogy nem engem vettek fel, úgy döntöttem a kezembe veszem az irányítást...azaz igyekszem.
Először is írtam Cilinek egy levelet, hogy, ha lehetséges szervezzünk találkozót néhány vezetővel, hogy tudjanak rólam. Ezt ő is el is kezdte szervezni.
Közben rajta keresztül, de a Hegyesi Krisztitől kaptam egy levelet, hogy a HR Learning Operations Specialist-et keres. Na le is csaptam a jó alkalomra, mivel a munkaköri leírás is elég jónak tűnt és hasonlónak ahhoz mint, amit korábban csináltam, csak a terület más. Cili beszélt azzal Lengyel Évával, aki a HR Learning managere és már küldhettem is az önéletrajzom.
Aztán kaptam a következőt, hogy telefonos interjú lesz és a Christina Tungalag szervezi le. Ez után a Christina nem hagyta ennyiben, feltett egy csomó kérdést a szakmai hátteremről és fizetésbeli dolgokról és motivációs levelet is kért. Ezt is megírtam, némi időm ráment, mert szerettem volna minél jobbat írni. Közben az Évával is beszéltem, aki megadta Nádudvary Dia számát, akinek a helyére kerülnék elvileg, hogy tud segíteni nekem a munkaköri leírás átbeszélésében. A beszélgetés után még egy munka lehetőséget átküldött, ami egy manager pozíció leírása volt. Diát felhívtam és volt egy kellemes beszélgetésünk, sokat segített nekem.
Aztán nagyon örültem, hogy mindent tudok, motivációs levelek, egyebek elküldve már csak az interjúra kell várnom...de nem így történt. Kaptam egy telefonhívást, amiben egy 1 órás találkozóra hívott meg a Dia, ahol megismerhetem a részleget. Még örültem is, hogy szuper komolyan vesznek és sínen vagyok. A hideg zuhany ez után érkezett. Otthon a meghívó mellett 3 feladat is várt a postaládámban. Azért ez éjszakai programként, egész napos gyerekezés után elég komoly kihívás volt.
Készítenem kellett egy ajánlatot, tiszta matematikai feladvány volt. Majd ehhez írnom kellett egy hivatalos levelet az ügyfélnek, melyhez az ajánlat részleteit Excel-ben kellett csatolnom. A második és harmadik kérdés Cost Management-el volt kapcsolatos. Egészen komolyan utána kellett olvasnom, hogy miből tevődhet össze a költség, ami az árat is befolyásolja és mi jelenthet megtakarítást, amitől az ár az ügyfél felé is olcsóbb lehet.
Azt nem mondom, hogy nem élveztem ezt a kutató munkát. Egész fontosnak éreztem magam, csak a munkatempó kissé feszített volt.
A csütörtöki megbeszélés sem egészen úgy sikerült, ahogyan gondoltam. Én azt hittem, mivel a levélben az volt írva, hogy majd némi segítséget kapunk majd. Ehhez képest semmilyen segítséget nem kaptunk. Sőt mikor rákérdeztem még majdnem ejnye bejnyét is kaptam, hogy hát ezt magamtól kell megoldani.
A találkozót még egy tűriadó próba is felrázta, csak, hogy ne unatkozzunk, de azért tartottuk az 1 órát.
Tudtam, hogy bele kell húznom, mert pénteken egész napos elfoglaltságom lesz a Duna Tower-ben, így a feladatnak kész kell lennie este/éjszaka és csak az átnézés maradhat reggelre. Természetesen Dani alig aludt délután és lógott rajtam egész nap, így napközben nem tudtam foglalkozni a dologgal. Örök hálám, hogy miután letettük a gyerekeket aludni és már megírtam a szöveges részeket, Peti segített a számolásos rész átnézni és átgondolni. Ilyenkor nagyon bírom azt a mérnöki agyát, hogy semmilyen számolásos feladat nem tudja megfogni, mindent kilogikáz, még akkor is, ha az történetesen egy gazdasági jelegű feladat.
Végül hajnalra sikerült befejezni. Hullák voltunk mindketten és a gyerekek sem voltak éjjel valami kegyesek hozzánk. Egyszerűen képtelen voltam korán felkelni, de még a szemem sem bírtam kinyitni és rendesen szédültem a fáradságtól. Aztán negyed 8 körül összeszedtem magam, összekészítettem a gyerekeket indulásra és még Peti elvitte Lilit az oviba, Danit meg magával, addig volt időm átnézni a dolgaim. El is küldtem végre, azzal az érzéssel, hogy jót alkottam és én megtettem a tőlem telhető maximumot.
Gyorsan csinosba vágtam magam, hajat mostam, smink és rohanás. Én a Duna Tower-be, Peti pedig Törökbálintra kontrollra Danival.
Az aznapi terv is elég feszített volt. Reggel 9-fél 10ig Cilivel beszélgettünk, fél 10-től 10-ig Vas Szabolccsal a Pricing managerrel, és valamilyen Rolanddal, aki hamarosan őt követi a trónon. Teljesen pozitív visszajelzéseket kaptam, és le voltak nyűgözve, hogy ennyi év után is képben vagyok nagyjából. Azt viszont Roland szerintem megérezte, hogy nem egy általam nagyon vágyott pozíció az árazás és a negyedéves feszített tempó, mert többször is rákérdezett én meg igyekeztem kiküszöbölni, hogy ez az érzés nagyon átérződjön.
Utána Bill Eberttel találkoztam, aki a BSO feje. Éreztem rajta, hogy lát bennem fantáziát és érzi az egyediségem, de ő is csak talán-t tudott mondani. Viszont ő már nagyban gondolkodott, nem árazói és egyéb pozíciókban. Ő is megemlítette, hogy amennyiben Cilinek sikerül tovább lépnie, jó eséllyel pályázhatnék az ő posztjára, valamint egy Internal Sales pozíciót említett még, ami viszont csak a harmadik negyedévre várható majd.
Végül a Credit Managerrel találkoztam, aki tényleg egy tündér volt. Kellemes kötetlen beszélgetésünk volt és azért őszintén elmondtam neki, hogy tudom, hogy kissé más az elvárás Credit-re, mint ami nekem van és ebben egyet is értettünk. Ugyanakkor azt mondta, hogy annyira pozitív benyomást tettem rá, hogy ha a későbbiekben lenne egy olyan hitelelemzői pozíció, ahová viszonylag kezdőt vehetnének fel (és szokott ilyen lenni), akkor mindenképpen kapnék egy esélyt tőle.
Mindezek után úgy éreztem magam, mint főiskolás koromban vizsga után és teljesen felszabadultam.
Találkoztam a fiúkkal és elmentünk ebédelni.
Most kíváncsian várom a fejleményeke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése