Már az egész család nagyon készült a nagy találkozásra, ugyanis a betegségek miatt már karácsony óta nem találkoztunk apuékkal.
A megelőző napokon anyu már annyira készült, hogy már 10 percenként hívott fel valamilyen gyerek szórakoztató ötlettel. A végén már jeleztem neki, hogy minden egyes hívásra görcsbe rándul a gyomrom, mert a cégtől várok telefont.
Szombat délelőtt indultunk és a gyerekek szerencsésen végig aludták az utat jó szokásuk szerint. Amin meglepődtem, hogy bár már nagyon rég voltunk, apu nem volt otthon mire hazaértünk. Elment bicajozni. Amit teljesen megértek, de ha én biztosan csak egy rövid útra mentem volna kora reggeltől, hogy időben hazaérjek. Mi már régen megebédeltünk mire hazaért. Akkor is gyorsan elvonult. Ez kicsit szomorúsággal töltött el. Szerettem volna, ha olyan nagypapájuk van a gyerekeknek, aki ki tudja fejezni az érzéseit és el tudja nekik mondani mennyire szereti őket és jól megdögönyözi őket. De valahogy soha nincs ideje rájuk, úgy ahogy a család összes többi tagjára sem, amit nagyon sajnálok és tudom, hogy ő is bánni fogja egyszer még.
Sajnos az idő nem volt jó, így sokat nem lehettünk kint a kertben. De azért kimentünk mindkét nap. Főleg mivel a húsvétkor elmaradt nagy tojás vadászatot be kellett pótolni, Bálint meg nagy foci lázban volt és Peti jó partner volt a játékban.
Első este amúgy az én nagy öcsém olvasott mesét Lillának és rettenetesen büszke voltam/vagyok rá.
A gyerekek egészen jól elvoltak, bár most Dani szorult egy kicsit ki a játékból, mert még pici az együtt játszáshoz. Saját közegben Bálint Lillát is rosszabbul viseli, mert ilyenkor neki kell osztoznia vele a saját játékain és hát ő mégiscsak egy lány.
Amúgy nagyon jó érzés volt, hogy azt éreztem rajta, hogy hiányoztam neki és a szokásosnál többször bújt hozzám.
A vasárnap is furára sikerült azért. Apa megint elvonult, mamával szinte nem is lehetett beszélgetni, mert félig meddig már süket szegény és hát már nem valami frissen látja a dolgokat. A végén még anya is kiment varrni...
Persze majdnem elfelejtettem, hogy köszöntés is volt a gyerekeknek és apunak névnap, anyunak pedig szülinap.
Késő délután aztán hazaindultunk, mert a gyerekek napirendje ezt követelte. Megállapítottam, hogy általában többet beszélgetünk és jobban szórakozunk, ha ők jönnek hozzánk. Azt hiszem gyakrabban előfordulhatna ilyesmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése