2011. május 22., vasárnap

Két kerékpár, két gyerek, irány Szentendre

Idáig is eljutottunk, hogy el tudtunk menni egy családi kirándulásra Szentendrére bicajjal. Lilla teljesen be volt zizzenve és még Peti a boltban volt zsemléért, amiből szendvicset tudunk csinálni, de ő már vette a szandált, hogy mehetünk.
Dani meg nem tudta hova megyünk, csak szimplán átragadt a zizzenet Lilláról rá is. Így volt két őrült, rohangáló, visító, időnként nyafizó, síró gyerekem. Emellett igyekeztünk összekészülni is, ami végül sikerült és 10 óra körül el is tudtunk indulni.
Verőfényes napsütéses nap volt így gondolni kellett a kullancs és napvédelemre is. Jól felkészültünk ám. Innivaló, ennivaló, sapik táskába, sisak a fejre és indulás. A gyerekek nagyon élvezték, Lilla végig csivitelt, Dani egy kicsit csodálkozva szemlélődött, de a Dunánál a hajókra már ő is reagált. Aztán mire Szentendrére értünk a cél előtt kicsivel el is aludt, ami azért volt kellemetlen, mert nem elég magas az ülés támlája és a feje ide oda billegett.
Az út romantikus-vadregényes volt, pont olyan, amilyet szeretek. Duna parton, erdei kis ösvényen át.
Végül megérkeztünk és nem a városban álltunk meg, mert a tűző napra nem volt kedvünk leülni, hanem a Duna parton a fák alatt pihentünk meg. Reméltük, hogy Dani majd alszik tovább, de ahogy megálltunk felébredt.
Megettük az isteni szendvicseket, Danit párszor visszatereltük az erdőből közben, mert a kis gazember állandóan szökésben volt és lesétáltam a gyerekekkel a partra. Azt hittük kavicsokat fogunk dobálni, no de az nem volt, csak homokos part. Hát szandál le és irány a homok, meg a víz. Elmondani nem tudom mennyire élvezték. Csak a nagyon erős nap volt az egyetlen gond, ami miatt vissza kellett mennünk a partról. Közben erőteljes viharfelhők is elkezdtek minket kerülgetni, de végül szerencsénk volt és nem áztunk el.
Mivel a gyerekek kezdtek fáradni, nem mertük megkockáztatni, hogy hazafelé is kerékpárral menjünk, mivel nem akartuk, hogy az ülésben elaludjanak. Így aztán HÉV-vel mentünk, ami külön élmény volt.
A HÉV-ről leszállva még némi tekerés várt ránk, de nem sok. Így sem sikerült csak alvó gyerekekkel hazaérni. Lilla azonnal felébredt, ahogy a lakásba értünk, de Dani olyan mélyen aludt, hogy nem bírtam felébreszteni. Végül csak fél 6kor kelt fel.
Talán ez így elsőre kicsit hosszú lett a gyerekeknek, de nagyon élveztük.

Nincsenek megjegyzések: