Alvás?

Az alvási szokásaink már megint több, mint rosszak. Az éjszakai ébredések száma  ugyan már csökkent, de az elalvás és a hol alvás kérdése kezd rémes lenni.
Lilla újabban teljesen rászokott, hogy a mi ágyunkban akar elaludni és mivel úgy gondoltuk Dani zavarja, így engedtünk is neki. Csakhogy mostanában már inkább arról van szó, hogy a mi ágyunkban nem akar elaludni és felváltva kér minket maga mellé, hol apát, hol anyát. Míg végül rá nem szólunk eréjesebben, hogy most már meguntunk a variálást és a mászkálást. Többnyire ilyenkor elalszik végül.
No de tegnap éjjel mikor megpróbáltam átvinni az ágyába, ahogyan az egyezségünk szól nem engedte. Közölte, hogy ő még egy picikét a mi ágyunkban maradna, aminek az lett a vége, hogy mellettünk aludt egész éjjel. Mert hát kinek van kedve vitatkozni egy félájult magáról nem tudó gyerekkel, aki csak fellármázná a másikat is és akkor aztán lett volna ne mulass.
Nem tudom mitévő legyek. Egyrészt az ágyunkban nem szeretném, hogy aludjon egész éjjel, mert olyan nagy, hogy alig férünk tőle. Szeretném a régi rendet visszaállítani mégpedig, hogy a saját ágyában alszik el. Mellé fekszek ugyan, de pár perc múlva magára hagyom és elalszik és ha éjjel felébred és fél átjöhet hozzánk. Ezt a gyönyörű rendet a kettes számú gyermek azaz Dani igencsak felborogatta, mivel legújabb szokása, hogy sikító frászt kap, ha kimegyünk a szobából és magára marad. Lényegében mindegy, hogy ki ül mellette, de valakinek ott kell lennie. Lealább fél óra mire elalszik és sokszor ez olyan hosszú időnek tűnik, főleg, ha két gyereket kell altatni.
Én sokszor már iszonyú türelmetlen vagyok és mennék, ő ezt megérzi és mégannyira sem akar elaludni. Ki kéri magát meg vissza és ez megy körbe körbe. A múltkor aztán addig variált, hogy jól otthagytam, aminek az lett a vége, hogy oltári ordításba kezdett. Természetesen a kezdeti fázisban a cumit kidobta, de jó messzire. Bementem megnyugtattam és kezdtük előről. Azt hiszem a harmadik kör után hallottam, hogy a sírás közeledik.
És közeledik ....és közeledik, míg már a konyhából hallottam. Odamentem és az én kisfiam ott állt kisírt szemekkel a konyában és zaklatottan nyújtotta felém kezecskéit, ami egyben azt is jelentette, hogy kimászott a rácsos ágyból egyedül.
Vége a jó világnak, most kell nagyon észnél lenni. Peti gyorsan javasolta is, hogy vegyünk neki egy másik ágyat, amit én azért kicsit korainak tartok, de ki tudja. Lilla 20 hónapos volt mikor vettünk neki...igaz ő is lassan 19 és ami azt illeti Lilla sosem mászott ki.
És akkor még az éjszakai ébredéseket nem is említettem bár szerencsére azok darabszáma már igencsak lecsökkent. Lilla többnyire már nem ébred, vagy ha igen bújik hozzánk, Dani pedig egyszer maximum kétszer. Ha többször annak már más oka is szokott lenni.
Csak remélni merem, hogy egyszer alszunk még mi egyedül is és nyugodtan.