A mai napra nagyon készültünk, mert nyílt lovas nap volt Tökölön az egyik lovardában. Hát az már biztos oda sem megyünk többet.
Mikor megérkeztünk még örültem is, hogy nincsenek sokan, hamar sorra kerülünk. ez azért is lett volna jó, mert igencsak meleg volt és tűzött a nap. Féltettem magunkat egy jó kis napszúrástól.
Aztán próbáltuk volna kideríteni ki kiután következik, de elég kaotikusak voltak az állapotok. Végül kiderült két ló és két külön sor van. Fél órát bóklásztunk, aztán már gyerekkel együtt álltunk sorba. Ez után további egy óra várakozás következett, miközben mindenki szép lassan valami úton módon elénk került.
A legutolsó már eléggé betette a kiskaput, mert anyuka egy nagyobb gyerekkel benyomult elénk és közölte, hogy ők már régóta várakoznak. Lilla is már nyűgös volt egy kicsit, Dani annál inkább, így megkérdeztem tőle akar e még maradni és várni vagy inkább menjünk haza.
Szerencsére az oktató pasi neki sem volt szimpatikus, úgy ahogy nekünk sem tetszett kissé katonás és cseppet sem bátorító stílusa. Örültem, hogy végül Lilla magától döntött úgy, hogy mehetünk, semmi sírás semmi hiszti nem volt miatta, így nyertünk egy esélyt, hogy ne egy kontár vegye el a kedvét a lovaglástól örökre.
Már csak annyi a probléma, hogy azóta is azon bosszankodom, hogy ilyen feleslegesen ment el szinte az egész napunk és egyikünk sem érezte igazán jól magát. Igaz volt némi kis csikó simogatás, meg fagyizás és Miklósnál lementünk a Duna partra, de az már teljesen felesleges volt, mert Petinek sem volt türelme a Dunában pocsoló gyerekekhez, pedig mi mást csinálhatnának szegények a Duna parton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése