Az én fiam hihetetlen gazember, haramia ám. Csütörtök délután miután oviból hazaértünk, egy idő után Lilla elkezdte nyúzni a fülem, hogy menjünk le bringázni. Na de ha mi megyünk, akkor Danit is kell vinni, főleg mivel Petinek még dolgoznia kellett. Már 6 óra volt, de gondoltam egy órácska még belefér.
Délelőtt esett az eső, de valahogy nem is gondoltam, hogy a gyerekekre gumicsízmát kellene adnom, mert csak néhány pocsolya volt a járda mélyedéseiben. Hát kellett volna mégis, mert az én fiam az összeset megtalálta.
Természetesen véletlenül sem kerülte ki és még a motorról is mindig leszállt, hogy nagyobbat tudjon dobbantani, ha nekifutásból végre odaért és nekem nem sikerült menet közben elkapnom. A helyzetet az is nehezítette, hogy Lilla kerékpárján nincs már pót kerék, csak nyél van. A pótkerékkel lényegében csak úgy tudtuk használni a bicajt, ha laposra engedtük a hátsó kereket, mert Lilla félt, hogy billeg. (Ami jogos is, mert kétszer sikerült nagyon elesnie vele) Ennek viszont az lett a következménye, hogy a hátsó kerék belsője elég hamar kilukadt. Így kitaláltuk a nyeles módszert. Így viszont nem tud egyedül menni és az én reakció időm jócskán lecsökken, mert nem tudom csak úgy elengedni. Meg kell várnom míg a lábait leteszi. Addig viszont Dani már benne is van a pocsolyában.
Ez ment egész útón, hogy Dani startol a tócsa felé én eldobom Lillát és rohanok, meg kiabálok. A végén már tiszta stresszes voltam. Aztán az út felénél, mintha megértette volna és csak átment motorral a pocsolyán én meg tudtam Lillát tolni. De végül mielőtt indultunk visszafelé...talált még egy óriási és mély és saras mini tavat, pont nem tudtam már elcsípni...belecsapta a lábát. Csupa sár lett a cipője, nadrágja, meg persze vizes is. Áthúztam mindkettejüket a túloldalra és felhívtam Petit, hogy azonnal jöjjön értünk, mert most van elegem.
Közben még lekaptam tíz körméről a fiam. Ő is mondta a magáét a maga kis nyelvén, meg elmutogatta, hogy mit csinált. Aztán látta, hogy nagyon dühös vagyok. Odajött átölelt, megsimogatott és megpuszilt.
Most komolyan lehet így haragudni rá??? Remélem egyszer majd kordában tudja tartani a hevességét....nem baj, hogy az, csak egy kicsit kontrollálnia kell és minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése